Meg akarták lincselni egyik vicces gyermekverséért - Varró Dániel költő, a formaművész és az elegáns
Pályatársa, a nemrég elhunyt, kiváló Térey János mondta a vele készült utolsó rádióinterjúban: „A vers nem szól semmiről.” Hangjából kicsendült a bosszúság, amiért ilyen kérdést tesznek fel neki. Petőfi Anyám tyúkja talán egy tyúkot, egy kutyát és egy asszonyt versel meg? A riporter azonban nem tágított, így hát Térey sebtében felsorolta: a formáról, a dallamról, a rímről szól a vers. Azt azonban senki sem kérdezte, mit ért a költő az alatt, hogy „semmi”. A József Attila-i semmiben hajózásra gondolunk. Arra, hogy a költészet által teremtett világ a materiális valósággal szemben bizonyos értelemben nem létezik, hiszen nem az anyagiban ölt testet, hanem a szellemiben, a fejünkben, a lelkünkben. „Tartalmát a szíved adja, s a formát a szellemed” - írja Goethe.
Varró Dániel
Fotó: Emmer László
A formaművész
Varró Dániel modern költő, és nagy formaművész. Hangneme a humor és az irónia, verseinek közös erénye az egyszerűség. Olyan ő, mint egy költészeti Rodolfo, de ő nyílt kártyákkal játszik. Aki csak egy kicsit is úgy kóstolt bele az irodalomba, hogy megértette, itt semmi sem azonos önmagával, mert minden jelkép, formajáték, a költészet építőköveivel való elegáns zsonglőrködés, az Varró Dánielt is meg fogja érteni.
Vegyük például József Attila-parafrázisának egyik versszakát:
„Harminckét év elslattyogott,
nem történt semmi nagy dolog,
kis ez,
kis az.”
Holott Varró Dani az az alkotó, akit a közönség és a szakma egyaránt nagyra tart. Számos egyéb kitüntetés után 28 évesen megkapta a József Attila-díjat, de munkáját azóta is különböző elismerésekkel jutalmazzák. Magánéletében boldog férj és három fiúgyermek büszke édesapja.
Ez lenne hát a „semmi nagy dolog, kis ez, kis az”? Nyilván nem. De az élet egésze sem egy fényes diadalmenet, amely csupa ünnep és kiemelt pillanat. A hétköznapok „kis ezekből és azokból” állnak, slattyognak egymás után lomposan, és nem cifra ruhában.
Fotó: Emmer László
„Vers mindenkinek nem létezik.”
A költő onnan eredezteti az egyszerűség-eszményét, hogy annak idején az iskolában osztálytársai csúfolódtak a Helység kalapácsán. Nem értették, amit ő igen, hogy az egész egy zseniálisan vicces paródia. Felnőve ezért olyan verseket akart írni, amelyek mindenki számára érthetőek. Csalódnia kellett. Amikor a Hat jó játék kisbabáknak című verse megjelent egy irodalomtankönyvben, kitört a botrány. Felháborodott szülők támadták a költőt a Facebookon: elmebetegnek és a saját gyerekeire veszélyes apának titulálták, nyilvános könyvégetést emlegettek, azt remélték, hogy valaki majd meggyilkolja, sőt, akadt olyan, aki bökversével a meglincselésére buzdított.
„Az a célom, hogy a saját mércémnek megfeleljek.”
Költőnk visszahúzódó, vagy amint magát jellemzi, konfliktuskerülő természet. Megdöbbentette, hogy egy ilyen egyszerű, tréfás versikét is félre lehet érteni. Nem taglalta, hogy az emberek jó részének se humorérzéke, se olvasottsága, se jó modora. Azt a tanulságot vonta le az esetből, hogy „vers mindenkinek” nem létezik. „Most már inkább az a célom, hogy a saját mércémnek megfeleljek” - mondja.
Mi sem kérjük tehát senkitől, hogy szeresse a verseit, amelyek egyébként annyira karakteresek, hogy olvasóik egy széles rajongótáborra és egy erős ellendrukker-csapatra oszlanak (feltéve, ha utóbbiak valóban olvasnak tőle).
S hogy milyen ürüggyel írtuk ma mindezt róla, akit mindenki csak „a Varró Daniként” emleget? Mert ez a különleges tehetséggel megáldott formaművész tegnap lett 42 éves. Isten éltesse!
