Talán egyetlen gyermeknek okozott szenvedést a Micimackó: Róbert Gida modelljének
1920 augusztus 21-én született Christopher Robin Milne, Alan Alexander Milne író fia, A Micimackó Róbert Gidájának modellje. Christopher élete jól mutatja, milyen nagy árat fizettethet egy szerző, ha családját, ez esetben saját fiát feláldozza a hírnév oltárán.
Róbert Gida, azaz Christopher a valóságban korántsem volt az a boldog és elégedett gyermek, aki gondtalan derűvel irányítja a Százholdas Pagony és lakói életét. Igazából megsínylette a népszerűséget, amelyet apja könyve hozott neki. Elszomorító fintora a sorsnak, hogy az a könyv, amely világszerte oly sok örömet szerzett a gyerekeknek, főhős-modellje számára a szenvedés forrásává vált.
Az események sora, amint az lenni szokott, ártatlanul kezdődött. Első születésnapjára Christopher egy igazi teddy mackót kapott ajándékba, amelyet Edwardnak nevezett el. Később a londoni állatkertben egy Winniepeg nevű, kanadai fekete medve olyannyira elbűvölte a kisfiút, hogy kedvencét átkeresztelte Winnie-re.
Visszaemlékezéseiben Milne lekicsinylően beszél önmagáról. Úgy látta magát, mint akinek az élet sötét oldalán van a helye. Megemlíti lányos külsejét, mivel hosszú hajat kellett viselnie, és lányruhában járatták; feltehetően azért, mert születése előtt apja és anyja kislányt szeretett volna. Christopher így aztán félénk, befelé forduló gyermekké cseperedett. Egy Anne nevű kislány volt az egyetlen barátja, akiről így ír: „ő volt szüleim számára az a Rosemary, aki én nem lehettem.”
Kisgyermekkora fő támasza a dajkája, Olive Brockwell volt, egészen Christopher tízéves koráig, amikor bentlakásos iskolába küldték. Milne leírja, egészen addig legfeljebb néhány órára váltak el egymástól. „Egy hatalmas gyerekszobában éltünk az emeleten.”
1925-ben Milne apja birtokot vásárolt East Sussexben. Bár a család továbbra is Londonban élt, a hétvégéket, a húsvéti ünnepeket és a nyári vakációt itt tervezték tölteni. Christopher így írja le a helyet: „volt ott egy kis kert, egy hatalmas dzsungel, földek, egy folyó, minden zöldellt, karnyújtásnyira volt a hegyes vidék, az erdők, mintha minden arra várt volna, hogy felfedezzék.” Ez a hely ihlette Micimackó és társai lakóhelyét, a Százholdas Pagonyt. Életre keltek a játékok: a mackó, a szamár, a malac. A bagoly és a nyúl kitalált karakter. Kangát és a Tigrist a kisfiú később kapta ajándékba. Amikor kilencévesen búcsút kellett vennie a dadájától, Christopher közelebb került az apjához. „Imádtam őt – írja. - Szinte a részemmé vált.” Akkor még a hírnév gondolata is tetszett neki.
A bentlakásos iskolában azonban minden megváltozott. „Kialakult máig tartó, szeretett-gyűlölt viszonyom a fiktív karakteremmel.” Apja könyve népszerű volt iskolatársai körében, ami a többi gyerek csúfolódásának célpontjává tette. Mint később írja, a híres mű egész életében több szenvedést okozott neki, mint bármi más. Apját ráadásul lekötötte a könyv körüli üzleti felhajtás, és megint eltávolodott a fiától.
1939-ben Christopher matematikai ösztöndíjat kapott előbb a Stowe Iskolába, majd a Cambridge-i Trinity College-ba. A háború kitörésével azonban abbahagyta tanulmányait, és bevonult. A háború után visszatért Cambridge-be, és angol irodalom diplomát szerzett.
1951-ben Christopher a feleségével Dartmouthba költözött, ahol elindította a Harbor könyvesboltot. Ez sikeresnek bizonyult, bár anyja furcsállta a döntést. Milne ugyanis nem tűnt üzletember típusnak, könyvkereskedőként ráadásul rendszeresen találkoznia kellett a Micimackó-rajongókkal.
Christopher időnként meglátogatta apját, amikor az idősebb Milne megbetegedett. Halála után fia soha nem tért vissza a birtokra. Anyja végül eladta a gazdaságot, és Londonba költözött, miután férje személyes vagyonát pénzzé tette. Milne, aki egy fillérre sem tartott igényt apja jogdíjaiból, úgy döntött, könyvet ír a gyermekkoráról. A "Varázslatos helyek" című memoár meglepetésére és örömére segített neki abban, hogy megszabaduljon Róbert Gida és apja árnyékától. Anyjával viszont olyannyira megromlott a viszonya, hogy az asszony életének utolsó 15 évében nem találkoztak, sőt, az anya a halálos ágyán sem akarta látni a fiát.
Ami a Micimackót ihlető eredeti játékokat illeti, Milne azokat könyve szerkesztőjének ajándékozta, ő pedig a New York-i Közkönyvtárnak adományozta az állatseregletet. Marjorie Taylor a Képzeletbeli társak és az őket alkotó gyermekek című könyvében elmondja, milyen sokan voltak csalódottak emiatt. Milne kijelentette, inkább azokra a dolgokra koncentrál, amelyek jelenleg érdekli őt. A gondolatától is irtózott, hogy a Micimackó piacra kerüljön.
