Streaming kontra könyvek, avagy mi akadályoz benne, hogy többet olvassak?

A streaming szolgáltató az oka. Annak, hogy nem olvasok. Pedig mindig elhatározom, hogy csak ez a sorozat, tovább nincs, és visszatérek a könyvekhez. Amiket persze már megvettem, mondván, abbahagyom a streamingcsatorna-nézést, ezt az improduktív, kritikátlan, passzív bambulást estéről estére a számítógép monitorja előtt. És jöhetnek újra a könyvek. Aztán találok egy másik érdekes sorozatot, és kezdődik elölről az egész.

Egyik barátom, mellesleg műfordító, azt írta nekem ajánlás gyanánt egy általa fordított könyvbe: a legelkötelezettebb olvasónak, akit csak ismerek. Vajon mit szólna ehhez a mindent, de főleg az olvasást elsöprő sorozatnézéshez? Pedig a tévét már hosszú évek óta felszámoltuk, mondván, haszontalan időpazarlás, helyette inkább olvasunk. És tessék. Visszaszivárgott az életünkbe az otthoni mozgóképes doboz internetes film- és sorozatcsatorna formájában. A könyvek meg állnak a polcon, várják, hogy végre kinyissam őket.

Bezzeg a régi szép időkben! Sokszor már este hétkor megágyaztam, majd zsupsz be a paplan alá, elővettem az éppen olvasott könyvet, amit aztán követett a másik, a harmadik, a sokadik. Én voltam a legolvasottabb ember a világon. Katarzisok a köbön. Az agyam csiszolódott, hiszen az olvasás köztudottan olyan agyi területeket mozgat meg, amit a film nem, ezért a sokat olvasók tovább élnek.

Plusz: bárkivel beszélgettem, simán tudtam idézni a kedvenc kortárs külföldi prózaíróimtól. Mint amikor kutyasétáltatás közben egyik kutyás társamnak megemlítettem Javier Maríast, ő pedig ráharapott, és a következő találkozásunk alkalmával áradozott, hogy milyen jó könyveket ajánlottam neki, és a továbbiakban is vevő az olvasmányötleteimre.

Most meg? Hamarosan megjelenik az új Javier Marías magyarul, egyesek szerint a legjobb regénye. És hosszú. Korábban kellemes izgalommal vártam egy-egy ilyen kedvenc-írós könyvre, most meg kiráz a hírétől a hideg. El kellene olvasni. De akkor hogyan nézem végig egyfolytában, minden-nap-egy-rész modorban a sorozatot, amit éppen nézek? Miért nincs belőlem kettő?

Másik ismerősöm, aki korábban mindig megkérdezte, mit olvasok éppen, én pedig lelkesen elmeséltem, ilyenkor jegyzetelte a címeket. Nemrégiben is feltette az ominózus kérdést, mire én húzódozva bevallottam, most inkább a filmművészet remekeit tanulmányozom a streamingen. Azt már nem árultam el, hogy e remekművek B kategóriás tinisorozatok plusz lövöldözős ügynökös filmek, mert azokon lehet izgulni. Ám ismerősöm így is úgy nézett rám, mint egy ufóra. Na nem azért, mert ő nem néz streaminget, tutira néz, de tőlem nem várta volna a könyvekhez való efféle hűtlenkedést.

Szóval ott vagyok, ahol a part szakad. Sorozatok kontra könyvek. Mi legyen? Szerencsére streaming-mentes korszakomban annyit olvastam, hogy ha soha többé nem olvasok semmit, akkor is olvasottan halok meg. De a fene vigye el. Azt a Javier Maríast azért mégis el kéne olvasni.