Segítség, jönnek a kötelező olvasmányok!
A címbeli jelenségnél csak az rosszabb, ha nem jönnek. Mert a többi szülő már felvásárolta, megrendelte őket a webáruházakból – sőt, akadnak iskolák, ahol tanári és szülői munkaközösségek fognak össze, és egész osztályok számára szerzik be az előírt olvasnivalót.
Alig több mint egy hónap van hátra a becsengetés előtti utolsó néhány hétig, érdemes tehát gondolni a könyvekre, amelyeket gyermekünknek a tanév folyamán el kell olvasnia. Ha a kötetek árát összeadjuk a beiskolázás egyéb költségeivel, csinos summa kerekedik ki. S mivel a könyves webáruházak adják a hagyományos boltokkal szemben a legnagyobb kedvezményt, az előrelátók a lehető leghamarabb az online üzletek készletéből vásárolnak.
Kereskedelmi tapasztalat, hogy az iskolai kötelező olvasmányok, ugyanúgy, mint a sikerkönyvek fogynak el a leggyorsabban a webáruházak virtuális polcairól. Hiszen ezek azok a könyvek, amelyeket minden érintett diáknak ismernie kell. Az illető műveknek ráadásul gyakran többféle kiadásuk létezik. Megvásárlásuk előtt érdemes megkérdezni gyermekünktől, illetve a tanártól, iskolától, melyik kiadó és év az, ahol és amikor a könyv megjelent. Lehetséges, irodalomórán az osztály közösen fog dolgozni a kötetből, és a tanár így vezeti majd fel a feladatot: „nyissátok ki a regényt a 34. oldalon!” Márpedig két különböző kiadásban az egyes oldalakra ugyanannak a műnek különféle részlete esik. Ne intézzük el a kötelező olvasmányokat azzal, hogy megszerezzük a legolcsóbb változatot.
A kötelezők megvásárlásának gyakorlati része mellett nagyon fontos a saját viszonyunk a művekhez, és az, miképpen kommunikáljuk ezt gyermekünk felé. Tudnivaló, hogy e könyveket még egyetlen nemzedék sem vette rajongva kézbe – pusztán azért, mert kötelezők voltak. Aztán, köszönhetően a magas irodalmi színvonalnak és szerencsés esetben egy jó tanár útmutatásának a diákok megszerették vagy legalábbis elfogadták őket.
Manapság inkább valamiféle méla undor és közöny övezi a kötelezőket. „Minek ezt nekem elolvasni? Nem értem az egészet!” Az esetek többségében valóban a szövegértéssel van gond, legyen szó akár 14-16 éves kamaszokról. Sajnos ebben szülők sokasága adja gyermeke alá a lovat, feltételezve, azért van így, mert az adott Jókai-mű világa távol áll a mai serdülőktől. Vissza lehetne kérdezni: miért, egy-két nemzedékkel előbb számottevően közelebb állt? Nyilvánvalóan nem. A fő ok, amiben szülőként mi is ludasak lehetünk, hogy gyermekünk szinte semmilyen szépirodalmat nem olvas.
Gondoljunk vissza, olvastunk-e neki kicsi korában mesét? Kezébe adtunk-e bizonyos könyveket akkor, amikor azok az életkora szempontjából aktuálisak voltak? És ami a legfontosabb: nekünk van-e otthon könyvespolcunk, amihez gyermekünk akadálytalanul hozzáfér? Lát-e, látott-e minket olvasni? A nevelésben a legalapvetőbb a szülő részéről a mintaadás, illetve a gyerekéről a mintakövetés. Ha az utóbbi kérdésekre egyértelműen „nem” a válaszunk, nyugodtan kereshetünk magunknak is néhány könyvet a webáruházban a gyerek kötelező olvasmányai mellé.
Rados Virág
Ha jó áron keres kötelező olvasmányokat a következő sorozatokat ajánljuk:
