Összecsapásom a Könyörtelen Kritikussal
A most következő történetet nem azért mesélem el, mert különösebben büszke vagyok rá. Ugyan ki örül annak, ha a munkáját nyilvánosan leszólják? Azért osztom meg veled az esetet, mert arra jutottam, tanulságos história.
Történt, hogy a Facebookon egy poszt alatt P. közölte velem: azért nem foglalkoznak a regényeimmel, mert „nem érdemes velük foglalkozni.” P. az egyik napilap könyvkritikusa. Ugyanennél a lapnál akad, aki szívesen írna a munkáimról, amelyeket szeret és nagyra becsül, de nem engedik neki. Gondoltam, sebaj, születik elég recenzió és kritika a könyveimről. Többnyire jók, de időnként rosszak is, ami bizonyos szempontból kedvezőbb, mint a dicséret, mert az olvasók sokkal inkább felkapják rá a fejüket.
Úgyhogy kifejezetten örültem P. megjegyzésének. Hogy szerepzavarban szenved, azaz magánszemélyként kommentel a közösségi oldalon, de úgy nyilvánul meg, mint a Mindenható Kritikus, ráadásul királyi többesben, legyen az ő baja – gondoltam. Amint az is, hogy érdektelennek minősíti a műveimet. Válaszomban ezt egyebek mellett meg is írtam neki. (Később biztos forrásból megtudtam - kicsi az újságíró szakma, hamar terjednek a hírek -, P. egyik könyvem egyetlen betűjét sem olvasta.)
Odavetett mondatait viszont kiposztoltam a szerzői oldalamra, úgy, ahogy voltak. Mondanom sem kell, megvolt az olvasóim véleménye. Hogy most csak a legfinomabbat idézzem: az első hozzászóló mindjárt azt javasolta a kritikus úrnak, tanulmányozza a magyar helyesírás szabályait. Talán akkor nem fogja kisbetűvel írni a nevemet. Persze, lehet, P.-re máig nagy hatással van a Pál utcai fiúk, amelyben Nemecseket azért írják nemecseknek, mert ez a megalázás egyik eszköze. Elképzelhető, onnan merített. De ha ez szándékos „kedvesség” volt is a részéről, a vesszőhibákat valószínűleg nem direkt csempészte bele abba a két mondatba. Szóval kapott hideget-meleget azoktól, akik szeretik a könyveimet.
Ilyenkor az olvasó nemcsak a kedves íróját védi, hanem önmagát is. Hiszen a lesajnálás neki ugyanúgy szól: ha ő olyan könyveket olvas, amelyekkel állítólag nem érdemes foglalkozni, akkor az ő értékítéletével komoly baj van. Ezt pedig többen kikérték maguknak, tanácsolva, P. szavaival élve mondjuk róla azt, amit ő a könyvekről: „nem érdemes vele foglalkozni.”
Én mégis azt gondolom, hogy érdemes. Mert jó, ne tetsszenek neki a műveim. Szíve joga. De ezt ilyen formában, ezen a fórumon közölni enyhén szólva is a gyerekszoba hiányára utal. Másrészt a „nem érdemes” egy meglehetősen általánosító megjegyzés. Egyik olvasóm vissza is kérdezett: „ki szerint? kik szerint?” Mintha bizony a műalkotások megítélésére volna valamilyen objektív mérce. Vagy írótársam regényével, amelyet a kritikus kolléga lapjában ízekre szedtek, és amely szerintem világirodalmi színvonalú munka, talán érdemes volt foglalkozni? Minek? Hogy megóvják az olvasókat egy vacak könyvtől? Megjegyzem, én pont a kritika hatására olvastam el, kíváncsiságból. Szerencsémre, mert remek.
„Csak rossz” műalkotás egyébként ugyanúgy nem létezik, mint „csak jó.” A kiválóban is lehet hibát találni, és a gyengének is vannak erényei. Úgyhogy az egekig magasztalás vagy a földbe döngölés egyformán igazságtalan. Mellesleg egyetlen könyvbe sincs beleírva: ez kérem, remekmű. Miről beszélünk akkor? Valaki írt egy regényt, ami egyeseknek tetszik, másoknak pedig nem. Ennyi.
P., aki maga is szépíró, később hozzátette: „majd az utókor” eldönti. Úgy vélem, az utókor a sikertelenek és a sznobok menedéke. Senki sem a halála utáni időknek dolgozik – mindenki arra vágyik, hogy még életében élvezhesse a munkája gyümölcsét. Legyünk már őszinték önmagunkhoz egy kicsit!
(Klikkelj a szerző nevére, és tudj meg többet róla és a könyveiről!)
Rados Virág eddig megjelent regényei a Jaffa Kiadónál - klikkelj a kék linkekre, és tudj meg többet a könyvekről:
Bipoláris - Egy mániás depressziós nő regénye (2011)
In flagranti - Forró fürdő, hideg zuhany (2013)
Rados Virág legújabb, ötödik lélektani regényének témája a családi élet, a középkorúak válsága, a házastársi harmónia megbomlása, majd a rend újjászületése. Megjelenik júniusban, az Ünnepi Könyvhét alkalmából.
