Nő író? Férfi író? Az irodalmi tehetségnek nincs köze a nemhez
Gyakori kérdés, hogy van-e külön férfi és női irodalom. A mi válaszunk: nincsen. Irodalom van, és kész. Akár férfi, akár nő a szerző, ha a mű jó, szívesen olvassuk, és nem nagyon törődünk vele, melyik nemhez tartozik az alkotó. Ugyanez áll arra az esetre, ha csapnivaló fércmű akad a kezünkbe. Nem attól rossz, hogy férfi vagy nő írta.
Az irodalmi szöveg minőségének semmi köze az alkotó neméhez.
Még mindig létezik a diszkrimináció
A megkülönböztetésre ma azt a kifejezést használjuk: politikailag nem korrekt. Mert a történelemben sokáig a nők alsórendű szerepet játszottak, és egyes helyeken még mindig így van. A felvilágosult, modern társadalmakban a nem alapján való diszkrimináció már a múlté kellene, hogy legyen. Sajnos azonban még mindig él a különbségtétel a férfiak javára. Néhány évvel ezelőtt az Aegon-díjra jelöltek fotója ékesen bizonyította, milyen makacsul tartja magát az előítélet. A képen egyetlenegy nő szerepelt. Az embernek óhatatlanul az jutott az eszébe: íme, a díszpinty, hogy az is legyen. Mert az irodalom a férfiak játéka, a nők csupán betolakodók lehetnek.
Valódi nevük felvállalása után sem vesztettek a sikerükből
A nő szerzők évszázadokon át férfi álnéven publikálták írásaikat. A tény, hogy legtöbben valódi nevük felvállalása után sem vesztettek semmit sikerükből, bizonyítja, hogy az irodalom területén nem sokat számít, a szerző férfi-e vagy nő. A most következő 10 író nagy hatást gyakorolt az irodalmi világra, és tették mindezt valódi személyazonosságuk felfedése után is.
Nemük felfedése mit sem vont le a nő írók sikeréből.
A női jogok szószólója lett
pályafutását A. M. Barnard álnéven kezdte. Fő művét, a „Kisasszonyokat” már eredeti nevén publikálta, de az 1860-as években még Barnardként szerzett hírnevet. Alcott azért döntött így, mert az amerikai történelem azon időszakában a nő írókat nem vették komolyan. A szegénység és háború okán házi gondozóként és tanárként vállalt munkát, de Barnard néven az Atlantic Monthly írójaként is keresett pénzt családja számára. Alcott később a női jogok szószólója lett. Egy, a férfiak által uralt területen jelentős sikereket elérő nőként mind az irodalomtörténet, mind a női egyenjogúsági mozgalmak ikonikus alakjává vált.
Louisa May Alcott 1870 körül
Férfi néven kritizálta a nő írókat
2. Mary Ann Evans,
ismertebb nevén George Eliot a viktoriánus kor elismert szerzője és újságírója volt. Bizarr eset, hogy az irodalom világába "Bolond regények nő íróktól” című esszékötetével tört be, amivel a kortárs női szerzők munkáját kritizálta. Evans ezt férfi szerzői álnevén publikálta, így határolva el magát a kor romantikus női szerzőitől. Ezzel biztosította, hogy munkáját komolyan vegyék. Miután első regénye, az Adam Bede 1859-ban megjelent, és pozitív fogadtatásra talált, felfedte személyazonosságát. Ez azonban nem hatott a munkáját érintő kritikákra, így továbbra is széles körben ismert írói nevével jelentette meg könyveit.
Goerge Eliot, alias Mary Ann Evans 1849 körül
Sokkot okozott azzal, hogy elárulta: ő bizony nő
3. Alice Bradley Sheldon
csupán halála előtt tíz évvel árulta el személyazonosságát. Az amerikai író James Tiptree néven jelentette meg könyveit. Sheldon azért döntött így, hogy jobban elfogadják a science fiction férfiak által dominált világában, és hogy műveit elkülönítse korábbi, saját neve alatt megjelent írásaitól. Sikerét több díj igazolta, amelyeket regényeivel, rövid írásaival nyert. Személyiségének felfedése valódi sokk volt az irodalmi világban. Bár írásai elvetették a hagyományos társadalmi nemi szerepeket, és egyfajta feminista szemszögből íródtak, csak kevesen gondoltak rá, hogy a férfi név valójában nő szerzőt takar.
Alice Bradley Sheldon
Az előítéletek miatt rejtőzött a férfi író álarca mögé
4. Charlotte Brontë
mint a „Jane Eyre” szerzője, az irodalomtörténet legünnepeltebb női alakjainak egyike. Sokan azonban tán nem is tudják, hogy nagy sikerű regénye eredetileg férfi írói álnév alatt jelent meg. Könyveit Currer Bell néven publikálta. Az ő döntése hátterében is az előítélettől való félelem állt. Szerette volna távol tartani műveit azoktól a negatív asszociációktól, ami a kor nő szerzőinek munkáihoz kapcsolódott.
Charlotte Brontë
Egyetlen műve ma már halhatatlan klasszikus
5. Emily Brontë
testvéréhez hasonlóan ugyancsak férfi néven, Ellis Bellként publikált. Egyetlen regénye az „Üvöltő szelek”. Emily egész élete alatt beteges volt, korán, 30 éves korában érte halál 1848-ban. 1850-ben a húga, Charlotte átszerkesztette, és nővére valódi nevével újra kiadta a regényt, amely megjelenésekor vegyes kritikákat kapott. Ma azonban az angol irodalom legkiemelkedőbb alkotásai között tartják számon.
Emily Brontë
Családi háttere miatt titkolta a nemét
6. Karen Blixen,
ismertebb nevén Isak Dinesen dán szerző a huszadik század közepének ismert alakja. Ő valószínűleg családi háttere miatt döntött az álnév mellett: apja író és katonai vezető, bátyja érdemkeresztes katona volt. Legismertebb álneve a Dinesen, de pályafutása során többet használt, pl. Osceola és Pierre Andrezel néven is jelentek meg írásai. „Távol Afrikától” című regénye pozitív fogadtatásra talált irodalmi körökben, és azon túl is. A mű Blixen kenyai élményei alapján készült, melyeket kávéföld-tulajdonosként szerzett.
Karen Blixen
A férfiruhában járó, szivarozó nő mint a modern kultúra hírnöke
7. Amantine Lucile Aurore Dupin
írónőt szinte kizárólag írói álnevén, George Sand-ként ismerjük. Első regénye, az „Indiana” 1832-ben már Sand néven jelent meg, csakúgy, mint minden ezt követő írása. Több tucat regény, megemlékezés, valamint irodalomkritika és politikai értekezés köthető hozzá. Ő azonban nem csak álnevében próbált férfias lenni: szenzációt keltett azzal, hogy férfiruhát hordott az utcán, és szivarozott. Ezek egyike sem volt a korban elfogadott. Hírneve kihatott a modern kultúrára is, alakját több filmben megidézték.
Amantine Lucile Aurore Dupin, alias George Sand
A „Ne bántsátok a feketerigót” Amerikában kötelező olvasmány
8. Nelle Harper Lee
neve rövidített formáját használta, Harper Lee néven jelentette meg írásait, ami ugyan nem fedte el teljesen személyazonosságát, de nemileg sem tette azonosíthatóvá. Harpert „Ne bántsátok a feketerigót” című regénye tette széles körben ismertté. A regény - mely egyből megjelenése után Pulitzer-díjat kapott - minden amerikai középiskola kötelező olvasmánya. Habár Lee élete során mindössze két regényt publikált – a másodikat 55 évvel később, 2015-ben –, a „Ne bántsátok a feketerigót” című az amerikai történelem egyik legnagyobb irodalmi alakjává közé emelte.
Nelle Harper Lee, 1960. (Fotó: Truman Capote)
A krimi területére először férfiként merészkedett be
9. Nora Roberts
J. D. Robb néven több detektívregénye is megjelent. Írói álnevét azért vette fel, hogy egészen más témában megjelenő műveivel tiszta lappal indulhasson - és végső soron "Halálos" sorozatával jelentős sikereket érjen el. Ráadásul a krimi a férfi írók terepének számít. Amikor Roberts felfedte magát, rajongói örömmel üdvözölték kedvencük mindkét "arcát".
Nora Roberts
Kiadója félt, hogy a fiúk nem fogják elolvasni egy nő könyvét
10. Joanne Rowling
néhány év alatt hatalmas ismertségre tett szert, mint J. K. Rowling. Névválasztása nem önszántából történt: amikor első kéziratát leadta, szerkesztője aggodalmaskodott, hogy a fiatal fiúk nem fogják elolvasni a könyvet, ha azt egy nő írta. Arra kérte Rowlingot, hogy neve csupán rövidített formában jelenjen meg. Középső neve valójában nincs is, a "K" betűt úgy találta ki. Vajon eredeti nevével is ilyen komoly sikereket ért-e volna el? Valószínűleg igen.
Joanne Rowling 2010-ben
(A Web Design cikke alapján)
