Népszerűtlen sirám, avagy a kezdő könyvkereskedő keserve
„A sikeres vállalkozások különleges terméket árusítanak hatásos történettel körítve.” (Seth Godin, amerikai reklámszakember)
Népszerűtlen leszek az alábbi sirámommal, de vállalom. Van ugye nekem meg a férjemnek ez az online könyvesboltunk, a Mai Könyv webáruház. Lehet rendelni tőlünk könyveket, rendeléskor választva az opciók közül: kiszállítást kérsz futárszolgálattal, vagy elmész a csomagodért az ingyenes átvevőpontunkra.
Nem ecsetelem hosszan a kiszállítás előnyeit, pedig vannak bőven (időt spórolsz meg vele, a könyv házhoz megy, a futár értesít telefonon, mikor érkezik). Hátránya, hogy pénzbe kerül (igaz, nálunk bizonyos összeghatárok felett egyre kevesebbe, 9 ezer forint felett pedig ingyenes.)
A vásárló köztudottan árérzékeny, sokan tehát a díjtalan csomagátvételt választják. Csakhogy. Előfordul, hogy a számítógép előtt még lelkesen kattintgató megrendelőből mégsem lesz vásárló. Hogy miért? Mert nem megy el a csomagért.
Oké, elfogadom, hogy valakinek rengeteg dolga van, például egész nap muszáj fészbukoznia, esetleg nagymamája született Békéscsabán. Van ilyen. Azért sem sipákolok, hogy mi a férjemmel kezünket-lábunkat törjük, hogy a megrendelés befutása utáni napon, vagy még aznap beszerezzük a kért könyveket, elkészítsük a címzést a vonalkóddal, kinyomtassuk a számlát (elég bonyolult műveletek), becsomagoljuk a könyveket, és rohanjunk vele az átvevőpontra. Mert azt akarjuk, hogy a kedves megrendelő minél hamarabb hozzájusson vágyai tárgyához. Mindezért nem panaszkodom, mert ez a dolgunk. Örömmel tesszük.
Azért sem jajongok, hogy a beszerzett könyv nagykerárát kifizettük, pénzt adtunk a csomagolóanyagért, csakúgy, mint ahogy az átvevőpontot üzemeltető cégnek is leperkálunk egy bizonyos összeget. (Mert az átvevőpont nekünk nincs ingyen – azt is üzemeltetni kell valamiből.) Erre a kedves megrendelő nem megy el a könyvért, kulloghatunk vele haza. De ismétlem, mindezért nem jajongok, mert az üzlet szinte minden mozzanata kockázatos, így aztán a fenti opció ugyancsak benne van a pakliban.
Az viszont igenis fáj, hogy egy csomó embernek, aki átvenné a csomagját az ingyenes átvevőponton, egyszerűen nincs erre lehetősége. És ez a vásárlók többsége. Mert az ország ugyebár nemcsak Budapestből áll, mi viszont egyelőre csak a fővárosban tudunk átvevőpontot bérelni. Sok megrendelőnk azonban kisvárosban, falun lakik. Ezért nekik nincs más választásuk, mint hogy igénybe vegyék a futárszolgálatot. Értük fáj a szívem, amikor valaki nem megy el az igyenes átvevőpontra az általa megrendelt könyvért.
A férjem, aki velem szemben nem most, hanem húsz éve kezdte a könyvkereskedést, nem kapja fel a vizet. Nevet, legyint, és azt mondja: ír emlékeztetőt az át-nem-vevőknek, aztán, ha akkor sem mennek el a könyvért, hát isten neki, fakereszt, így jártunk. Majd eladjuk másnak. Kivéve a regényeim általam dedikált példányait (mert akad, aki dedikálást is kér, és úgy nem megy érte). Azok selejtek.
Szóval úgy látom, tanulmányoznom kell ezt a kötetet:
Kenesei Zsófia - Kolos Krisztina: Szolgáltatásmarketing és -menedzsment, 2014
