Néhány szó a borítóról
Korábban már volt szó a szép könyvről – most annak próbálunk utánajárni, milyen a jó borítókép.
Tudnivaló, hogy az emberek a borítókép hatására veszik kezükbe a könyveket, illetve nézik meg a róla szóló részleteket a webáruházban. Ha egy borítókép nem tűnik ki a többi közül, bármilyen szép is, a könyvnek veszett ügye van – senki nem fogja észrevenni. A borítónak tehát figyelemfelkeltőnek kell lennie.
Kérdés lehet persze, kinek a figyelmét mi kelti fel. Sima ügy, ha a borítón az látható, ami a könyvnek egyben a tartalma is. Ilyen a Móra Kiadó A ló című kiadványa, egy, a lovakról szóló, képes album, ugyanakkor sok információt megosztó könyv. A borítóképen egy szürke ló feje látható, lobogó sörénnyel.
Olyan szép állat, hogy akik szeretik a lovakat, garantáltan el fognak tőle olvadni. Valóban sugallja azt, ami egyben a könyv alcíme is: Erő – Szenvedély - Szépség – Tökély. Ez a könyv a borítójának
köszönhetően valószínűleg megtalálja a célközönségét. Hasonlóan működik az életrajz: ha Steve Jobs van a borítón, akkor a könyv nyilvánvalóan róla szól.
Sokszor a könyvborítóra is igaz: a kevesebb több. A jól sikerült minimalista borítók sokasága bizonyítja ezt a tételt. Ilyen borítót terveztek Ian McEwan Amszterdam című regényének mindkét kiadásához, de a norvég Karl Ove Knausgard Harcom-sorozatához is. A Helikon Kiadó Philip Roth-életműsorozatának kötetein a fekete-fehér szín dominál – az író nevéhez választott különleges, elegáns betűtípus, a vezetéknév felnagyítása egyértelműen utal a szerző jelentőségére.
Szépek és ízlésesek lehetnek a cifrább borítóképek is. A 21. Század Kiadó A hableány és Mrs. Hancock című regényének borítóképén a kagyló körül indázó motívumok szövevényes történetet sejtetnek, akárcsak Az essexi kígyó stilizált kígyója és szecessziós jellegű virágai. Nem ennyire díszes A kapitány küldetése regény borítóképe, rajta a szőke hajú kislány fotójával a mezőn. Ebből a körülményből azonban már sejthetjük, hogy a címbeli kapitány sorsa egy gyermekével fog összefonódni. Szerencsés, hogy a jobb felső sarokban a kör alakú, arany színű címke elárulja: a könyvet jelölték a National Book Awardra, egy rangos díjra. Tehát nem lehet rossz olvasmány.
A dokumentatív munkáknál, bár a tartalom sokszor egyértelmű, többféle megoldást választanak. Romsics Ignác Magyarország története című, nagy sikerű műve a Hősök tere szoborcsoportozatát kapta meg a borítóra, nyilván mert ez a kép túlmutat önmagán: alkalmas arra, hogy egész ország történelmét szimbolizálja. Az olyan elvont fogalmakat taglaló műveket, mint amilyen például Feldmár András Életunalom, élettér, életkedv című értekezése, szerencsésebb nonfiguratív, minimalista borítót adni, inkább a kötet vörös színével, mint a képpel híva fel a figyelmet.
Egy könyv kiadásának története során előfordul, hogy más borítót kap a második, mint az első kiadás. Ez indokolt új borítóterv-trendek esetén, vagy olyankor, ha a korábbi borító nem sikerült jól, nem keltette fel a figyelmet. Sajnos a Park Kiadó Rose Tremain Színarany című, kiváló regényénél mind a kétszer mellétrafált: az első borító az elmaszatolt aranymosóval nem valami szép, a második pedig az unalomig ismételt, fej nélküli nő motívumával és annak úrias selyem ruhájával, a kezében tartott aranymosó tállal félrevezető. Az olvasó könnyed mesét vár egy ilyen borítójú könyvtől, holott a Színarany nem az.
