Milyen a szép könyv?
Miképpen „beszélhet rá" minket a könyv, hogy betegyük a webáruház kosarába, illetve levegyük a polcról a könyvesboltban? A választ, amit ki-ki a saját ízlése szerint alakíthat, bővíthet, pontokba szedtük. Példának Meir Shalev Egy galamb és egy fiú című regényét használtuk. Fordítója Rajki András, megjelent a Helikon Kiadónál 2019-ben. A kötet tervezője Hlatki Dorottya.
1. A BORÍTÓ. Legyen esztétikus, szemet gyönyörködtető, érdekes. Léteznek úgynevezett könyvborító-tervezési trendek, amelyeket több kiadó a magáévá tesz, mert úgy látja, az ilyen típusú borítóval rendelkező könyvek sikeresek. Való igaz, a borító az első, ami a szemünkbe ötlik. De a túlzásba vitt divatozás okán számos könyv egymáshoz hasonlító borítóval jelenik meg, ami egy idő után unalmas lesz. Így járt a néhány éve szárnyra kapott, „egy nő feje, netán egész teste hátulról látszik” megoldás.
Az Egy galamb és egy fiú című regény borítója ezzel szemben eredeti. Hlatki Dorottya leleményesen, szépségében egyszerű képet tervezett. Felül egy stilizált galamb repül, amely alatt egy szintén stilizált emberi kéz rajza látható. A madár fekete teste sárgával pettyezett, míg az óvón alá hajló kéznél a tervező csak sárgát használt. A figurák helyzete ugyancsak ember és állat bensőséges kapcsolatára utal. A képben rejlik némi titokzatosság: a szemlélő találgathatja, hogy a kéz éppen megfogja vagy elengedi-e a galambot. Ez a megoldás a látványt feszültséggel telíti.
2. A SÚLY. Szerencsés, ha a könyv könnyű. Olvasáskor kényelmes kézben tartani. Sokan hanyatt fekve, elalvás előtt, az ágyban szeretnek olvasni, ilyenkor ez a szempont alapvető. Ha a kötet könnyű, szintén nem okoz gondot magunkkal vinni utazáshoz, akár üdülni megyünk, és a bőröndbe tesszük be, akár a tömegközlekedésen vagy távolsági járatokon van velünk. Az Egy galamb és egy fiú 521 számozott oldala mellett is pehelykönnyű, ami a felhasznált papír elenyésző súlyának köszönhető.
3. A MÉRET. Az iménti szempontok érvényesüléséhez kicsi vagy közepes méretű könyvre van szükség.
4. KEMÉNY VAGY PUHA TÁBLÁS LEGYEN? Mindkettő mellett szólnak érvek. Én magam a kemény táblát jobban szeretem. Nem feltétlenül azért, mert az tartósabb, bár ez is számít. A kemény tábla jelentőséget ad – arra utal, hogy a kötet komoly tartalmat rejt. A magyar könyvpiacon papírborítós formában inkább a szórakoztató irodalom, a romantikus regények, a krimik, a kalandregények jelennek meg. Sajnos az ellenkezőjére is akad példa. Ha a könyv komoly szépirodalmat tartalmaz, ám a borítója csupán papír, akkor a kiadó helytelen üzenetet küld róla. Azt sugallja: ez egy szórakoztató könyv. Így könnyen megtörténik, hogy a mű, bármilyen jó legyen, a könyvesboltokban porosodik. A szórakoztató irodalomra vágyóknak túl komoly, a szépirodalmi olvasó pedig a kezébe sem veszi, mert eleve nem várja tőle azt, ami őt érdekli. Hogy mi viszi rá a kiadót a fenti megoldásra? Az, hogy a papírborítós könyv előállítása jóval olcsóbb. A takarékosság azonban itt megbosszulja magát.
Példakönyvünk esetében a Helikon Kiadó nem sajnálta a kemény táblát a könyvtől. Elvégre Meir Shalev Izrael egyik ünnepelt kortárs regényírója, műveivel több rangos hazai és külhoni díjat nyert. Az Egy galamb és egy fiú a legmagasabb izraeli irodalmi elismerést, a Brenner-díjat kapta meg.
5. A VÉDŐBORÍTÓ. Nagyon jó, ha van, és szintén nem szabad spórolni vele. Így ugyanis több információt közöl a kötet, ami segít minket a döntésben. A rövid tudnivalók számára (szemben a védőborító, illetve a fül nélküli könyvekkel) három felületet is kapunk. Az Egy galamb és egy fiú védőborítójának hátlapján a szerző fényképe látható, ami emberközelbe hozza az írót. Alatta egy mondatnyi méltatás a könyvről a Chicago Jewish Star című lapból, jelezve, hogy a regény az író hazáján kívül szintén érdekes. Nekünk ez azt mondja: ha még Amerikában is így dicsérik a regényt, akkor az jó lehet.
Az első fülön két szöveg olvasható: a fenti egy jellemző idézet a regényből. Alatta áll a szerző rövid méltatása, díjai ismertetése. A két szöveget szerencsésen különíti el egymástól a regényrészlet betűinek piros színe. A hátsó fülön arról olvashatunk röviden, miről szól a könyv. Ez szintén nagy segítséget jelenthet a döntésben.
Sokan a védőborítót levéve olvassák a könyvet, hogy az ne gyűrődjön össze. Hlatki Dorottya szép megoldást választott: a kötettáblán fekete-fehérben látható ugyanaz a rajz, amivel a borítót is díszítette. Így azt levéve sincs olyan érzésünk, hogy csupasz lett a kötet.
6. BETŰMÉRET, SORKÖZÖK. Akik még a szocializmus idejében lettek lelkes olvasók, gyakran úgy érzik: az akkori nagy betűméret sokkal jobb volt, mint a most használt, gyakran jócskán kisebb. Igazuk van. A nagy betű segíti az olvasást, nem fárad el a szemünk. Sajnos a kiadók többsége szintén piaci megfontolásból többnyire kicsi betűkkel dolgozik – így a szöveg kevesebb lapon elfér, költséghatékonyabb a kiadás. Fájdalom, ez ellen nem tehetünk semmit. Az Egy galamb és egy fiú határeset – a betűk és a sorköz még éppen elfogadható méretű.
7. A KÖNYVJELZŐ. Akadnak, akik behajtják az oldal sarkát, ahol tartanak. Ha van a könyvben könyvjelző, azaz a kötésbe ragasztott vászoncsík, nem kell szamárfülesre gyűrnünk a kötetet. Az Egy galamb és egy fiú kötetében van ilyen. Ráadásul még esztétikusabbá teszi a könyvet: a borítón álló címbetűkével megegyezően piros a színe. Bevallom, én magam mégsem használom az említett vászoncsíkot, nekem a papírból készült könyvjelző rokonszenvesebb. De ez már valóban egyéni ízlés kérdése.
8. AZ ÉLMÉNY. Végül, de nem utolsósorban: a szép könyvet (hát még ha tartalmilag is tetszik!) sokkal nagyobb élmény olvasni. Úgy érezzük, igazi különlegességet tartunk a kezünkben. Hlatki Dorottya remek és vérprofi munkájának hála az Egy galamb és egy fiú olvasásakor ez az érzésünk biztosan meglesz.
