„Miért kéne olyan sokáig itt maradni?” - Meghalt Vekerdy Tamás
Időtlen életbölcsesség
„Ha megkérnek, mindenféléket csinálok, mintha még élnék, de ez csak a látszat. Miért kéne olyan sokáig itt maradni?” - mondta áprilisban.
Az idős ember bölcsessége csendül ki ezekből a szavakból. Azé, aki a halált az élet részének fogja fel. Különösen megrendítő ez az ő esetében, aki olyan tevékeny, termékeny életet élt. Tanításával, nézeteivel, könyveivel egész nemzedékek gondolkodásmódját alapozta meg.
Világcsavargó író akart lenni – jogásznak tanult
Nyolcvannégy éves volt, amikor október 9-én hajnalban elment. 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Kamaszkorában írónak készült, aki nem mellesleg vérbeli hobó, azaz világcsavargó is. Különös volt ez az 50-es évek Magyarországán, akkor, amikor a hippimozgalomnak még Amerikában sem volt se híre, se hamva. Apja azonban nem tágított attól, hogy fia „rendes szakmát” tanuljon, így Vekerdy 1958-ban megszerezte a jogászdiplomát. Hogy mit gondolt magában? Megmaradt lázadónak. „Bedugtam a fülem viasszal, és olvastam a pad alatt a Forsyte sagát” - emlékezett.
Panni lányával
Irány a pszichológia és a neveléstudomány
Később a Bölcsészkaron a pszichológia szakot is elvégezte. Járt Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira; volt házitanító és a Nemzeti Színház statisztája, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója, majd szeniora volt. Tanított a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén is.
Lázadó szelleme a pedagógia területén bontakozott ki
A lázadó szellem, a valami mást, jobbat akarás azonban nem hagyta el, végig benne munkálkodott. Nevelési tanácsadókban, gyermekpszichológiai rendelőkben szerzett tapasztalatai nyomán érett meg benne a felismerés: a magyar óvoda- és iskolarendszer „gyilkolja a gyerekeket”. Vekerdy mélyen elutasította azokat a nevelési módszereket, amelyek a fiatal embert önálló egyén helyett engedelmes alattvalóvá, arctalan tömegbábuvá akarják változtatni.
A nyolcvanas években kezdte tanulmányozni a külföldi Waldorf-gyakorlatot; részt vett a solymári Waldorf-iskola megalapításában. Munkája nyomán létrejött a Waldorf-tanárképzés.
Vekerdy Tamás élete során számos elismerést kapott, többek között Kiváló Munkáért díjjal jutalmazták 1985-ben, Budapestért díjat kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett.
Ránk hagyott művei egy igazi egyéniség, egy örökké lázadó szellem megnyilatkozásai. Sok mindenben igaza volt, és sok mindenben nem. De biztos, hogy az igazság keresése és az igazságosság vágya vezérelte.
A butaságra haragudott, de a jónak örült.
Íme egy csokorra való elgondolkodtató meglátásaiból:
„Az iskolaérettség (...) egy sajátos hangulatban, állapotban, kíváncsiságban mutatkozik meg.”
„Nem a pszichológus gyógyít, ő csak katalizál.”
„Az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését.”
„Mi nyilatkozik meg a művészetekben? Mindig a személyesség. Anélkül, hogy "ne vinnénk a bőrünket a vásárra", ne adnánk bepillantást személyiségünk mélységeibe, nincs művészet.”
„A játék jutalmát, örömét maga gerjeszti, nem kell hozzá "eredmény", jutalom.”
„Nincs gyűlöletkeltőbb a megparancsolt szeretnél.”
„A buta tömeg béget, az okos egyén kritizál.”
„Nem mi használjuk a kütyüinket, hanem azok minket. Úgy élünk, ahogy parancsolnak nekünk.”
„A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja - és persze apja is! - legyen neki.”
„Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kis vödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemű, egyszerű élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg.”
Utolsó könyvének már a címe is illik hozzá.
(Forrás: hvg.hu, citatum.hu)
