Költők, írók, alkohol – Ady Endre, Krúdy Gyula, Weöres Sándor, Pilinszky János titkos útjai
„Addig se iszik” - mondta az anekdota szerint Bödőcs Tibor édesapja, amikor megtudta, hogy fia könyvet ír. Annak idején tanárgyerekekként ugyanis hiába néztek rá és gitárművész testvérére furcsán a faluban, ők ugyanannyit megittak, mint bárki más. Az alábbiakban következzen néhány magyar irodalmi személyiség bemutatása egy szokatlan oldalról. Igaz, ahogy a mondás tartja, nem ezért szeretjük őket, történetük része az is, hogy mik voltak a káros szenvedélyeik.
A legnagyobb zseni az önpusztítás nagymestere volt
Ady Endre – kedvenc ital: konyak, bor
,,Két fajtájú mámora van a bornak… Az első mámor olyan, mint akárkié, kitüzesít bennünk minden örökhajlandóságot s nagyon hatalmasak vagyunk. Ezután jön az éjszakavégi, hajnali alvás, furcsa sok ébredéssel… S mikor alkonyul, egyszerre csak, bárhol járunk, nyugtalan s tovább is nyugtalannak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség. Ez már egészen művész-érzés… Hangsúlyozom, ez másnap este jön, a legnagyobb emberi érzékenység, ez a szinte legnagyobb titkokat is kiadó egy vagy két óra. Ehhez nincs köze az alkoholmérgezésnek, a mámornak, ez az idegek perverz bűvészmutatványa.”
Napi négy liter bort könnyen megivott, és egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Barátaival gyakran találkozott másnaposan, sőt, harmadnaposan is. Egyszer ilyen kiütött állapotban szunyókált a hintaszékben a lármás művésztársaságban, amely egy irodalmi antológiának keresett címet. Mindenféle ötlet felmerült, de egyik sem nyerte meg mindenki tetszését. Végül megkérdezték Adyt: „Hé, Bandi, te mit gondolsz?” Ady zavarodottan ocsúdott fel alkoholmámorából, és rávágta: „Majd holnap...” És tovább hortyogott. A társaság azonban örvendezett: ez az, megvan! Így lett a 20. század eleji költészet legfontosabb antológiájának a címe: Holnap.
Ady Endre élete vége felé egyszer Nagyváradra utazott Csinszkával, aki megkérte férje barátait, hogy ne adjanak inni a költőnek. Az alkoholbetegek leleményessége azonban nem ismer határokat. Ady tömény pálinkát szerzett valahonnan, és egy óra alatt egy litert megivott.
Orvosi adatok szerint a költő függőségének korai szakaszában napi fél gramm Veronált (altató) szedett, és 50-60 szál cigarettát szívott el. Később az adag emelkedett, és ehhez jött még az alkohol. A végső stádiumban napi 120-140 szál cigarettát szívott el, 4-5 liter bort és egy üveg konyakot ivott meg. Az eszméletlenségig.
Ady "Vétkes, könnyelmű hitel-füzet"-be írt feljegyzései. Forrás: Fidelio
A nőkről szívesen eldiskurált akár hajnalig
Krúdy Gyula – kedvenc ital: bor
„Az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második lépés már természetszerűleg következik.”
Az író extravagáns életet élt. Este 7 órakor kelt, 8-kor „megreggelizett” a New York kávéházban, majd átsétált a Tabánba. Az ottani kocsma volt ugyanis a törzshelye. Krúdy itt kizárólag pörköltet evett, és vörösbort kortyolt hozzá. Asztalánál tilos volt irodalomról, politikáról, művészetről beszélni, annál inkább lehetett a nőkről. Krúdy általában hajnali 3-4 óráig időzött itt, amikor megérkezett érte a kocsis. Mindig ugyanazt kérdezte: ,,Hova megyünk, Gyula úr?“, a válasz pedig szintén mindig ugyanaz volt: ,,Haza, a kis kitérővel.“ Az író ugyanis keresett magának egy-egy bolyongó széplányt, hazavitte, befektette az ágyba úgy, hogy az idegen nő és a felesége a jobb és a bal oldalán legyen. A két nőnek simogatniuk kellett őt, amíg el nem aludt.
Krúdy nevéhez egy fröccsfajta is fűződik, bár ez valójában csak viccből nevezhető így. A Krúdy-fröccsben ugyanis 9 deci bort kell 1 deci szódával keverni. Az író szerint ilyen arányban a víz „megnevetteti“ a bort.
Krúdy a hedonizmusban nem ismert határokat
Madzagon húzta fel a bort a dolgozóba
Weöres Sándor – kedvenc ital: bor
,,Az alkohol nem serkenti a költészetet; saját tapasztalatomból tudom, hogy részegen nem tudok verset írni, csak firkálni s a részeg firkálmányok lélektanilag érdekesek és önfelfedezőek, de művészileg vacakok.“
Feleségének, Károlyi Amynak sok fejfájást okozott Weöres bor iránti szenvedélye. Egyszer, hogy férje ne juthasson alkoholhoz, bezárta őt a szekrénybe. Kötelezvényt is íratott alá vele arról, hogy napi fél liter bornál nem fogyaszt többet. Az intézkedésnek azonban semmi foganatja nem volt – a költő túlságosan szeretett inni, annak ellenére, hogy munkájára az alkohol saját bevallása szerint is rossz hatással volt. Károlyi Amy végső elkeseredésében úgy kezelte Weörest, mint egy engedetlen gyereket: mielőtt elment otthonról, rázárta a dolgozószoba ajtaját. De mint mondtuk, a függők leleménye nem ismer határokat, ha arról van szó, hogy hozzájussanak függőségük tárgyához. Weöres lekiabált az ablakból az utcán dolgozó munkásoknak, hozzanak már nekik pár palack itókát, hálából megkapják belőle a részüket. Így is történt. Weöres elégedetten húzta fel a maga adagját a szobába az ablakon át egy madzagon.
Károlyi Amy házasságuk kezdetétől anyaként próbálta óvni férjét
Cigarettakazlak, gyógyszerek, ital és tengernyi kávé
Pilinszky János – kedvenc ital: vörösbor
“Részeg vagyok. Rosszul vagyok. / Elnézően elfogadnak és / elnézően hazatessékelnek. / A két szoba közül melyik üresebb” (Kötetben meg nem jelent töredék, 1974)
Pilinszky sem vetette meg az italt, igazi szenvedélye azonban a cigaretta volt: láncdohányosként napi 30-40 szálat is elszívott, gyógyszereket kapkodott be, melléjük literszámra itta a kávét. Nem csoda, hogy a megőrülés ellen küzdött. Félt az álmaitól és a nappali vízióitól, sőt a hallucinációitól is. A neurózissal (túlérzékenység, álmatlanság, szexuális zavarok) ugyancsak keményen harcolt.
Állapota gyakran a szélsőséges kedélyállapot depressziós formájába ment át.
Forrás: könyvesblog
Körkép – Tóth Henrietta cikke
