A ködös vágyaktól a sikeres regényig
Hogyan lesz valakiből író? Semmi esetre sem úgy, ahogy azt a 19 éves Karl Ove Knausgard elképzeli. De hát miért nem? Hiszen bejutott a bergeni íróakadémiára, azaz tehetségesnek találtatott – ismétli magában akkor, amikor várja, hogy a kurzus elkezdődjön, amikor megtudja, hogy osztálytársai közül többen már kirukkoltak egy-egy könyvvel, és akkor is, amikor az ő szövegeit rendre ízekre szedik az órákon. Közhelyesnek és éretlennek titulálják őket.
Maga a főhős személyisége az éretlen, ezért törnek diribdarabra az írásról szőtt álmai. Képtelen alkohol nélkül társaságban megszólalni, állandóan azt lesi, vajon mit gondolnak róla mások. Nem tudja őszintén csak önmagát adni, miáltal különböző bonyodalmakba sodródik. Az ájulásig iszik, utána semmire sem emlékszik, részegségében vandalizmusra vetemedik, és többször megcsalja nehezen megszerzett barátnőjét, később a feleségét is. Énképe kiforratlan és sérülékeny, emiatt állandó belső konfliktusban áll önmagával és környezetével.
Az Álmok című kötet, a Harcom sorozat utolsó előtti darabja az apával való kapcsolat (Halál), a szerelem (Szerelem), a gyermekkor (Játék) és az otthon elhagyása (Élet) után az íróvá válásról szól. Mindehhez érzékletes kulissza a helyszín, Bergen városa, ahová a dél-norvég főhős érkezik. Az elbeszélő valósággal behúzza az olvasót a regény díszletei közé. Ott érezzük magunkat az égboltot folytonosan takaró felhők alatt, az esőtől csillogó kukák között vagy a ritka napsütéstől fénylő tenger közelében. Benn élünk a kopár diákalbérleti szobában, esténként pedig útnak indulunk a szórakozóhelyekre, amelyek tömve vannak egyetemistákkal.
Ez az aprólékosság végig jellemzi a könyvet az egyes karakterek leírásakor is. Yngve, a báty, akihez saját barátok híján Karl Ove kényszerűen hozzácsapódik, az osztálytársak arca, amint kíméletlen ítéletet mondanak a szépreményű fiatalember írásairól, a rokonok és a szomszédok testtartása, mozdulatai. Az érzéki benyomások leírásának ezt a hűségét felerősítik a szűkszavú párbeszédek.
Szinte belénk égnek ezek a képek, amint a fordulat is: amikor számtalan izzadtságszagú próbálkozás után már minden reményét elvesztette, hogy író legyen, Karl Ove egyszeriben megtalálja a saját hangját. Első regénye nagy sikert arat, elnyeri a norvég kritikusok díját. Mindezzel párhozamosan meghal az egyik nagyszülője, majd a rettegett apa, feleségével pedig lezárul a kapcsolata.
Az Álmok realista stílusban, lineáris cselekményépítkezéssel fejti ki tárgyát, bizonyára azért is ennyire érzékletes és olvasmányos. Egyik jelenetből szigorúan felépített logika szerint következik a másik. A cím azokra az elképzelésekre utal, amelyeket a főhős a megvalósulás előtt dédelget, és amelyek a regény nagy részét kiteszik. De hát valamennyien így vagyunk ezzel, amikor a felnőtté válás, az önmagunkra találás ösvényeit keresgéljük. Ami álom: sok ködös terv, amit egy nagyra nőtt kamasz szövöget; ami valóság: az érett mű a felnőtt írótól és személyiségtől, aki már vállalni tudja a felelősséget írásaiért és tetteiért.
A könyveket itt találja:
