Jó író, rossz író? Van elég hely a nap alatt.
Mostanában nyomtatásban is napvilágot látnak egy agyonszidott, ám eszméletlenül sikeres fiatal nő könyvei. Van neki korábbi is, e-könyv formában – ahogy kijött, rögtön a sikerlista élére ugrott.
Oravecz Nórának több tízezer fős rajongótábora van a Facebookon, amiért keményen megdolgozik. Töretlen lendülettel építi az oldalát két nyelven is (magyarul és angolul), minden áldott nap blogot ír, webshopja van, és az összes elképzelhető módon aktív az interneten. A siker „élőben” sem marad el: dedikálásán sűrű sorokban kígyóznak az emberek, és rajongói révült szemekkel térnek be a könyvesboltba, áhítatosan ejtve ki a nevét, hogy az ő könyvét keresik.
Több cikk jelent meg a lányról több ismert sajtóorgánumban. Ízekre marcangolják a könyveivel együtt, elvitatva tőle a sikert, értetlenkedve, miképpen történhetett meg ez (a siker). Az egyik cikket a Facebookon kiposztolta egyik ismerősöm, megköszönve a lapnak az írást. Kérdeztem ismerősömet, olvasta-e az agyonszapult regényt. Természetesen nem, így a válasz, de neki nem kell Oravecztől semmit sem olvasnia, hogy tudja, milyen.
Na, én vettem a fáradságot, és elkezdtem olvasni a könyvet. Szó mi szó, enyhén szólva sem egy Dosztojevszkij, de hol van az kőbe vésve, hogy mindenkinek annak kell lennie? A szöveg személyes próza, eléggé bukdácsoló, de legalább őszinte. Meg hát egy huszonéves, ugri-bugri lányról beszélünk. Gondoljunk a korosztályára – milyen lehet akkor az olvasótábora? Márpedig ő a hozzá hasonló ugri-bugrikat szólítja meg. Jobb országokban ilyen esetben egy kritikus nem a földbe döngöli a delikvenst, hanem, ha teszik neki a könyve, ír róla egy ajánlót, ha pedig nem, elhallgatja.
Ha kritikus volnék, lehet, én is az utóbbit tenném: valószínűleg hallgatnék. Hozzáteszem, nekem semmi kifogásom Oravecz sikere ellen. Nagy szabadságpárti vagyok ugyanis – mindenkinek van helye a nap alatt, és mindenki azt olvas, amit akar. Az egyik embernek Lev Tolsztoj Háború és békéje jelenti a csúcsot, a másiknak A kis herceg. Az egyik kortárs magas irodalmat olvas, a másik szórakoztató könyveket. És nagyon valószínűnek tartom, hogy aki Esterházy Pétertől kapja meg az olvasmányélmény-adagját, az nem fog két kézzel kapkodni Oravecz Nóra után. És fordítva.
Ugyan hol van az megírva, hogy mindenkinek ugyanaz kell, hogy tetsszen? Ami pedig a sikert illeti, a megboldogult Zsüti, G. Dénes György szavai jutnak az eszembe: „A sikerrel nem lehet vitatkozni.” A színvonallal lehet, de a sikerrel nem. Az nem szubjektív megítélés kérdése, hanem tény.
A Mai Könyv webáruház társtulajdonosaként pedig azt mondom: mi azt a vásárlót is szeretjük, aki Parti Nagy Lajost rendel tőlünk, és azt is, aki Oravecz Nórát. Nemcsak mert ezzel keressük a kenyerünket (bár bevallom, ezért is), hanem mert mindkét fajta olvasónak szeretnénk örömet szerezni. Kövezzenek meg érte, akiknek ez nem tetszik.
Rados Virág
Linkek - Oravecz Nóra nyomtatásban megjelent könyvei:
