Írónők egymás közt
Kép: Vass Virággal szelfizünk
"Bár az írás és az igazság édestestvérek: gyakran mégis külön utakon tévelyegnek." (Sütő András)
Visszasírom a régi kávéházi életet. Azt az időt, amikor írók, költők, újságírók, szerkesztők, szóval mindenféle szerzők ültek a törzsasztalaiknál, és megvitatták a világ folyását. Na meg a műveiket. Mert olvasták egymást, figyeltek egymásra.
Ha szervezőzseni lennék, már összetrombitáltam volna egy kávéházi női szakaszt. Egyre többen vagyunk ugyanis, írónők és író nők. De szervezői zsenialitás híján csak ábrándozom: milyen jó volna időnként trécselni a többiekkel! Nem állandóan az elkelt példányok miatt izgulni, lesni, hol landol a könyvünk a sikerlistán, meg a Facebook-oldalunkon gyűlő lájkokat számolgatni. Hajkurászni a saját sikerünket, fittyet hányva a másiknak, ha ugyan nem irigykedünk rá vagy sajnáljuk őt, attól függően, hozzánk képest mennyire népszerű.
De miket beszélek itt összevissza? Hiszen én igenis élek kávéházi életet az írótársnőimmel. Na, nem olyat, amilyen a régi szép időkben volt, de azért előfordul, hogy beülünk valahová egy kicsit dumálni. Voltam már Vass Virággal az Európában, tereferéltünk egy jót, mulattunk a körülmények összjátékán: ő is Virág, én is Virág, tehát druszák vagyunk, mindketten regényeket írunk, és ha ez nem volna elég, ő is, én is az újságírásból jöttünk. Találkozásunkat egy keresztdedikálással fejeltük meg: ő dedikálta nekem az akkor megjelent Ringass, Amadeust, én pedig neki a szintén frissen napvilágot látott Bántalmazó házasságot. Jó érzés volt később azt olvasni tőle a könyvemről a Facebookon: „Hű, ez nagyon jó!” Én pedig az ő regényét nem bírtam letenni.
Bauer Barbival is randiztunk egy másik kávézóban, megtárgyaltuk a világ folyását, kicseréltük a tapasztalatainkat a Facebookos szerzői marketingről. A vele való jó kapcsolatom történetéről, arról, hogyan mentünk el a Könyvfesztiválon egymás dedikálására, már korábban írtam itt egy blogbejegyzést, Író az írónak nem (mindig) vájja ki a szemét címmel. Elolvadtam, amikor Barbi a napokban kiposztolt a szerzői oldalán egy könyvkupacot mint rá váró olvasnivalókat – a tetején az Ádám asszonyai virított, mert arra volt a legkíváncsibb. Mi pedig örömmel hirdettük meg webáruházunkban a Légikisasszonyok-trilógia-akciót, amely még mindig tart.
És ott van Durica Katarina. Ő hívott fel engem elsőkönyves szerzőként, a Szökés Egyiptomba írójaként, hogy szeretne velem eszmét cserélni a könyvírásról. Én vagyok a tapasztaltabb, mondta, szívesen meghallgatná a tanácsaimat. Megtisztelő volt. Na, megint irány az Európa. Elég rossz passzban voltam, elővett a depresszió, mert ha az ember bipoláris, az időről időre, főként télen, meglátogatja. Előadtam Katarinának a sirámaimat, hogy milyen nehéz az írósors, mennyire nem lehet ebből a munkából megélni, és hogy már azt fontolgatom, hagyom az egészet a fenébe. Katarina csak meresztette a nagy barna szemeit, és hitetlenkedve rázta a fejét: hogy mondhatok ilyet én, a több könyves, sikeres író? Olyan furcsán bámult rám, mint egy marslakóra, és én nem tudtam hová tenni ezt a különös tekintetet.
Aztán nyáron együtt üldögéltünk közös kiadónk, a Jaffa asztalánál a Könyvhéten. „Nagyon nagy hatással voltál rám” - mondta Katarina. Én? Ugyan mivel? A depis jajongásommal? Nem, nem azzal. Hanem? „Mindenki, az összes író, akivel beszéltem, csak tömjénezte magát, több tízezer eladott példányról regélt, meg hogy milyen jól fut vele a szekér. A nehézségeikről egy szót sem ejtettek. Te nem hazudoztál, őszintén elmondtad a problémáidat. Ez sokat segített abban, hogy úgy érezzem, nem vagyok egyedül az enyémekkel.”
Hát, ilyeneket lehet átélni, ha az ember tartja a kapcsolatot a kollégákkal. Az írói pálya magányos ügy, elvégre az ember a papírral, azaz a laptopjával tök egyedül van. De néha-néha nem árt egy kis megerősítés. Most éppen Karafiáth Orsi olvassa a könyveimet, mert kíváncsi rájuk, és írni akar róluk. Juj, de izgulok, mit fog hozzájuk szólni!
Ajánlott olvasmányok, abban a sorrendben, ahogy a szövegben szerepelnek:
Vass Virág: Ringass, Amadeus!
Rados Virág: Bántalmazó házasság
Bauer Barbara: Légikisasszonyok
Bauer Barbara: Két út között
Bauer Barbara: Magánutak
Rados Virág: Ádám asszonyai
Bauer Barbara: Légikisasszonyok + Két út között + Magánutak (Trilógia) (Akcióban!)
Duricza Katarina: Szökés Egyiptomba
Rados Virág: Bipoláris - Egy mániás depressziós nő regénye
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili
Karafiáth Orsolya: A házikedvenc
