Irodalmi Nobel-díj duplán – A Svéd Akadémia egy lengyel nő és egy osztrák férfi alkotót választott
Idén osztották ki a tavalyi irodalmi Nobel-díjat is, mivel múlt évben a Svéd Akadémiát is megrázta egy zaklatási botrány. Mindamellett a díjat most is Alfred Nobel végakaratának szavaival ítélték oda: "Az a személy kapja meg, aki az irodalom területén a legkiválóbb munkát alkotta meg ideális irányban." Eddig 116 irodalmi Nobel-díjas volt, közülük csak 15 nő.
A lengyel Olga Tokarczuk az emlékezetkultúra írója
A 2018-as Nobel-díjat Olga Tokarczuk lengyel regényíró kapta, aki ugyanabban az évben A begunok című regényéért a Nemzetközi Man Booker-díjat is elnyerte. Ez teljes egészében nem olvasható magyarul, de egy részletet már lefordítottak belőle. Tokarczuk az egyik legnépszerűbb kortárs lengyel szerző. A pszichológus végzettségű, költőként is alkotó művész Sulechówban, 1962. január 29-én született az ország azon részén, amit a második világháború után csatoltak Lengyelországhoz. Később Dél-Sziléziába költözött, több regénye itt játszódik, köztük a magyarul is olvasható „Nappali ház, éjjeli ház”. Ebben a térség emlékezetkultúrájának változását mutatja be. Olga írói neve Natasza Borodin.
Az írót így méltatták: "narratív képzelete, enciklopédikus szenvedélye a hatátok átlépésére biztat; nála ez az élet formája". "A migrációra és a kulturális átmenetre összpontosító" munkája "tele van szellemmmel és ravaszsággal."
Magyarul megjelent könyvei:
Az Őskönyv nyomában; ford. Mihályi Zsuzsa; Európa, Bp., 2000
Sok dobon játszani. 19 elbeszélés; ford. Mihályi Zsuzsa, Pálfalvi Lajos; Napkút, Bp., 2006
Őskor és más idők; ford. Körner Gábor, utószó Márton László; L'Harmattan, Bp., 2011 (Valahol Európában)
Nappali ház, éjjeli ház; ford. Körner Gábor; L'Harmattan, Bp., 2014
A népszerű Olga Tokarczuk fő témája a kulturális emlékezet.
Peter Handke osztrák alkotó szembetűnően sokoldalú
A 2019-es év díjazottja Peter Handke osztrák író és fordító, aki Griffenben, 1942. december 6-án látta meg a napvilágot. Regényeiről drámáiról, műfordításairól egyaránt ismert. Emellett filmrendezőként, forgatókönyv-íróként is dolgozik, sőt, nemcsak kötlőnek, de jogász-költőnek is vallja magát. 1973-ban kapta meg a rangos német irodalmi Büchner-díjat, később pedig a Nemzetközi Ibsen-díjat.
Handke a Nobel-bizottság szerint "nyelvi találékonysággal fedezte fel a perifériát és az emberi tapasztalatok sajátosságait." - "A kortárs fikció és az irodalmi vita része 1966 óta", aki "nagy művészettel fedezi fel a láthatatlan helyeket."
Anyanyelvén számos műve jelent meg. Magyarra a következőket fordították le:
Kaspar; ford., utószó Eörsi István; Európa, Bp., 1975 (Modern könyvtár)
Vágy nélkül, boldogtalan; ford. Bor Ambrus; Magvető, Bp., 1979 (Rakéta regénytár)
A kapus félelme tizenegyesnél. Négy kisregény / A rövid levél és a hosszú búcsú / Az igaz érzés órája / A balkezes asszony; ford. Gáli József, Györffy Miklós, Tandori Dezső; Európa, Bp., 1979
Gyerektörténet; ford. Kopácsy Lívia; Magvető, Bp., 1984 (Rakéta regénytár)
Az ismétlés; ford. Tandori Dezső; Magvető, Bp., 1990 (Világkönyvtár)
Végre egy kínai. Regény; ford. Győrffy Miklós; Európa, Bp., 1990
Az osztrák Peter Handke "a láthatatlan helyek" felfedezője.
Esélyes magyarok a „futottak még” kategóriában
Ahogy már évek óta mindig, most is a favoritok közt tartottak számon a két magyar szerzőt, Nádas Pétert és Krasznahorkai Lászlót. A legtöbbször idézett Nicer Odds oldal mindkettejüket a tíz legesélyesebb író közé sorolta. Elsőként Kertész Imre nyerte el 2002-ben magyar íróként az irodalmi Nobelt.
Kertész Imre 2002-ben kapta meg az irodalmi Nobelt.
