Hogyan tegyük boldoggá a kutyánkat? - Cesar Millan: Útmutató a boldog kutyához; Amit a falkától tanu

Örök példamutatás: a feltétel nélküli szeretet

A kutyák példát mutatnak nekünk – ez Cesar Millan, az ismert kutyaviselkedési szakértő legfontosabb üzenete. Békességből, nyugalomból, azzal, hogy nem rágódnak a múlton, nem idegeskednek a jövőn, mert az „itt és most”-ban élnek. S főként abból, amire mi, emberek képtelenek vagyunk: a mindenkori, a feltétel nélküli odaadásból, hűségből, szeretetből. Megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

Sokan akadnak, szakemberek és laikusok között egyaránt, akik kárhoztatják Cesar Millant a módszereiért. És rengetegen rajongva figyelik a munkáját. Egyesek szerint ő pusztán egy showman, aki kutyákat használ fel saját karrierje építéséhez. A rajongótábor pedig lelkesedik érte, és tiszteli, hogy igazi self-made manként érvényesült a tehetségével és a tudásával.

Már fiatalon tekintélyes falkája volt, számos erős, magas energiaszintű kutyával.

A sikeres showman élete csúcspontján omlott össze

Maga Millan őszintén ír életéről az Amit a falkától tanultam című könyvben. Az előzőleg megjelentekkel szemben ez nem kézikönyv. Nem arról szól, mire tanítja a szerző a kutyákat és az embereket. Hanem arról, hogy ő mit tanult tőlük, és hogy ezért mennyire hálás. Meglepődünk, milyen kendőzetlenül vall élete legnagyobb válságáról, a válásáról, a családja kettészakadásáról, a vállalkozása csődjéről, az ellene indított igazságtalan sajtóhadjáratról. Olyan depresszióba esett, hogy még saját kutyáinak többsége is magára hagyta. Gyógyszer-túladagolással öngyilkosságot kísérelt meg, mert a mélyponton úgy érezte, nincs többé értelme az életének. 

Csodálkozunk, hiszen eddigi kutyás könyveiből, a National Geographic sorozatából, a magabiztos fellépésből, a „kutyaügyi megmondóember” imázsból az a benyomásunk, Cesar Millanre csak felnézni lehet. A tulajdonképpeni önéletrajz bizonyíték rá, hogy az erősből is lehet gyenge, és mindenki életében elkövetkezhet egy olyan időszak, amikor megroppan az őt érő csapások alatt. Millan azonban összeszedte magát: átértékelte életét, újraépítette vállalkozását, rendezte viszonyát a fiaival, és szerelmi kapcsolatot alakított ki egy olyan nővel, akivel egymásnak igazi társai, és akit azóta feleségül is vett.

"Jahira kívül-belül gyönyörű, támogatja a családomat és engem. És szereti a kutyákat!" 

A kutya nem ember!

De a legnagyobb leckét Millan a kutyáktól kapta. Palomától, aki kisgyermek korában nagyapja tanyáján nyűgözte le fantasztikus, nyugodt és energikus vezetői képességeivel. Daddytől, a vörösesbarna pitbulltól, aki békéjével, segítőkészségével számtalan problémás kutya rehabilitálásába kapcsolódott be olyankor, amikor az emberi eszközök csődöt mondtak. És mindenkori falkájától, amelyben az összes kutyának megvan a maga helye, és amely akár hetekre, hónapokra befogad egy-egy bajban lévő kutyát, hogy az szocializálódni tudjon köztük. 

A legtöbb ember azt sem tudja, hogyan kell egy kutyának bemutatkozni - írja Cesar Millan a Rövid útmutató a boldog kutyához című könyvében. Ha valaki meglát egy neki tetsző kutyát, rögtön lehajol hozzá, becézgetni és simogatni kezdi. Mi, emberek üdvözléskor valóban egymás szemébe nézünk, köszönünk, kezet fogunk, esetleg átöleljük a másikat. Csakhogy a kutya nem így működik. Vakon születik, és először szaglás útján tájékozódik a világban. Ez bevésődik. Amikor tehát először üdvözlünk egy kutyát, ne nézzünk rá, ne beszéljünk hozzá, ne érintsük meg. Hagyjuk, hogy ő jöjjön oda hozzánk, és szagolgasson. Ilyenkor a saját kedve szerint ismerkedik meg velünk. Feltérképez minket, s ha kölcsönös a szimpátia, jöhet a közvetlenebb érintkezés.

Fő példaképével és segítőjével, Daddyvel, a barna pitbullal (jobbra)...

...akinek helyét halála után Junior, a kék pitbull vette át (balra).

Kulcsszavak és sorrend: testmozgás, fegyelem, szeretet

Egyik legnagyobb tévedésünk tehát négylábú barátainkkal kapcsolatban, hogy emberként kezeljük őket. A kutya azonban nem ember. Ő elsősorban állat, másodsorban kutya, harmadsorban egy bizonyos fajta. Ha pszichésen egészséges, boldog kutyát akarunk, hagynunk kell, hogy kutyaként viselkedjen. A fajtának ugyancsak túlzott jelentőséget tulajdonítunk, hangsúlyozza Millan, aki rámutat, hogy például a pitbullokat milyen igazságtalan előítéletek övezik. Falkájában több ilyen fajtájú ebet is tartott és tart – valamennyien kiegyensúlyozott, békés kutyák, akiknek eszük ágában sincs bárkire vagy bármire rátámadni.

Ehhez persze ki kell elégítenünk kutyánk alapvető szükségleteit: a testmozgás, a fegyelem (játékszabályok) és a szeretet iránti igényüket. Így, ebben a sorrendben. Az eleget mozgatott (sétáltatott, futtatott) kutya könnyen elfogadja, hogy bizonyos keretek között kell élnie, sőt, igényli is ezt. A falkában sincs ez másképp, márpedig a kutya falkaállat, kivétel nélkül mindegyik. A falka annak idején együtt vándorolt az élelemért, vízért, menedékért, ami a megtett erőfeszítés jutalma volt. S mint minden csoportnak, nekik is volt vezérük: a pszichésen legerősebb kutya. A többiek  elfogadták, hogy az ő akarata érvényesül, mert biztonságban érezték vele magukat.

Azt is megtanítja ügyfeleinek, hogyan legyenek falkavezérek.

Falkavezérnek kell lennünk, különben jön a viselkedészavar

A kutyatulajdonosnak tehát falkavezérré kell válnia. Ha családja van, a családtagoknak szintén tanácsos így viselkedniük. Jó hír, hogy a legtöbb kutya eleve vezetettnek, és nem vezetőnek születik. Önszántából tehát nem fogja a gazda helyét elbitorolni. Egy falkavezérnek azonban biztonságot kell sugároznia. Nyugodt, határozott (asszertíven problémamegoldó, tehát nem passzív és nem agresszív) energiát, és meg kell adnia az állatnak a testmozgást, továbbá ki kell jelölnie számára a játékszabályokat. Az etetés és a „lakhatás” a kutya szemében a szeretet jele. Az emberi szeretgetés már csak hab a tortán. Erre igazából nekünk van szükségünk – a kutya nem hozza magával a természetből a cirógatás iránti vágyat. De ha úgy adódik, benne van a dologban, mert ösztönösen teljesíti kívánságunkat.

Nem mindenkinek könnyű falkavezérré válnia, de a dolog tanulható. Ám ha ez a fontos szerep betöltetlen marad, a kutya kényszerűen magára ölti, ami számos viselkedési probléma forrása. A leggyakoribb magatartászavarok között Millan megemlíti az agresszivitást, a túlzott félénkséget, a feleslegesen sok ugatást, a családtagokra és a vendégekre való felugrálást, az állandó őrült rohangászást, különböző tárgyak megrágását, illetve gyűjtögetését, eldugását. A baj szélsőséges esetben odáig fajulhat, hogy kedvencünk az egész lakást szétszedi, sőt, nekitámad más állatoknak, kutyáknak, embereknek.

Hangoskönyvet talált ki az otthon egyedül maradó kutyáknak.

Nekünk kell megváltoznunk, hogy ő is változhasson

Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, kutyánk egyszerűen ilyen. „Az emberek elmesélik nekem a sztorit, a kutyák pedig az igazságot” - hangoztatja Millan. Mindezt esettanulmányokkal bizonyítja. Akinek a könyv nem elég meggyőző, nézze meg A csodálatos kutyadoki (eredeti címe: The Dog Whisperer – A kutyákkal suttogó) című sorozat néhány részét. Számtalan darab van fent magyar szinkronnal a You Tube-on. Gyakran kiderül, hogy a kutya egyszerűen nem mozoghat eleget, és frusztrált a benne felgyülemlett fölös energiától. A séta a falkával való vándorlást imitálja. Ekkor a kutya ugyanabba a békés, nyugodt tudatállapotba kerül, mint ősei, amikor csoportosan tettek meg utakat.

Egy pitbull persze magas energiaszintű kutyaként napi mintegy három-négy vagy még több óra intenzív testmozgást igényel. De ehhez nem kell amatőr futóversenyzőkké válnunk – megteszi a görkorcsolya, a bicikli vagy a futópad. A gazda belső harmóniája szintén alapvető. Előfordult, mutatja az egyik eset, hogy pont egy ilyen kutyát a szerető tulajdonos kiegyensúlyozatlansága tett agresszívvá. A hölgy meghozta az áldozatot kedvencéért: letette a cigarettát, jógázni kezdett, és odafigyelt önmagára. Az eredmény: pitbullja mintakutya lett.

Millan Los Angeles-i Kutyapszichológiai Központja igazi Noé bárkája.

November 14-én Budapesten két fiával, Andréval és Calvinnel lép fel.