Hogyan lettem író?
Kép: Fejős Évinek dedikálok az idei Könyvfesztiválon
A férjem azt mondta, ne reklámozzam magamat a webáruházunkban állandóan. De hát hol reklámozza magát egy író leginkább, ha nem a saját könyvesboltjában?
Amikor kicsi voltam, és még nem tudtam olvasni, epedve lestem a szüleimet, akiknek folyton könyv volt a kezükben. Vajon mit bújnak olyan áhítatosan? Alig vártam, hogy követhessem a példájukat.
Aztán hatévesen kinyilatkoztattam: ha nagy leszek, író leszek, és írok egy könyvet a testvéremről, Marcelláról. Most ott tartok, hogy hamarosan kijön az ötödik regényem. A Marcellás testvér-könyv ugyan még várat magára, de egyszer megírom kettőnk igaz történetét, az biztos.
A regényírói pálya előtt voltam gimnáziumi tanár, aztán újságíró elsősorban napilapoknál, ami a legjobb író-iskola. És természetesen kismillió könyvet elolvastam. Ma, ha valaki megkérdezi tőlem, hogyan kezdjen neki az írásnak, csípőből rávágom: olvasson sokat. Mert írni az íróktól lehet megtanulni, elvégre ők értenek ehhez a foglakozáshoz, amely ugyanúgy szakma, mint az asztalosé vagy a sebészorvosé.
A szakmán belül két írótársam ösztönzött arra, hogy belefogjak. Az egyik Karafiáth Orsolya, a másik Fejős Éva. Most pedig lehet csodálkozni. Mert az ő könyveik olyan távol állnak egymástól, mint Makótól Jeruzsálem: Orsolya magas irodalmat művel, Éva romantikus lektűröket ír.
Orsival több mint tíz éve találkoztam először. A Népszabadság riportereként mint fiatal és sikeres költőt interjúvoltam meg. Szóba került, hogy nekem is vannak írói ambícióim, csak még készülődök. Erre ő: neki nagyon tetszik, ha valaki türelmes, és nem esik neki hűbelebalázs módjára az írásnak. Ez bátorítóbban hatott, mintha azt mondta volna: kezdd már el, mire vársz, tapsra?
Eljött 2009 nyara. A gazdasági válság miatt én is belecsöppentem a szabadúszásba. Ami a közhiedelemmel ellentétben azt jelenti, hogy az ember szabadon dolgozhat látástól-vakulásig. Emlékszem, éppen riportról jöttem, amikor mobilon felhívott egy szerkesztő kollégám: kellene a lapjába valami könnyed, romantikus sztori. Folytatásokban.
Akkortájt robbant be a köztudatba Fejős Éva. A kolléga azt tanácsolta, nézzem meg a regényeit, próbáljam kitalálni, mi az elsöprő siker titka, és írjak én is egy olyan történetet. Így tettem, és mivel láttam, Éva könyveiben magyar szereplőkkel esnek meg különféle szerelmi kalandok, kiötlöttem egy hasonló históriát.
A kis szappanoperám azonban, amilyen szépen indult, olyan hamar be is halt, mert a lapnak mégsem volt rá pénze. Tizenkét rész viszont megjelent, én pedig ráébredtem: de hiszen én tudok sztorit írni! Nekem ez megy! Nemcsak riportgyártásra vagyok képes, hanem megpróbálkozhatok akár egy saját regénnyel.
Sokan úgy vélik, ahhoz, hogy valakinek megjelenjen a könyve, protekció kell. Tévednek. A könyvkiadó nem Róbert bácsi, ő is a piacról él. Ezért, amikor készen lettem a Bipolárissal, elkezdtem a jajongást: ugyan ki fogja ezt megjelentetni? Kishitűségemben lecsaptam a számítógép fedelét, és a kézirat másfél évig lapult a komputeremben.
Akkor vettem elő, amikor a Jaffánál megjelent valakinek a beszámolója a depressziójáról. Még elírják előlem a témát! - rémüldöztem, és ijedtemben felhívtam a kiadót. Kérem szépen, én bipoláris vagyok, azaz nekem is van dilim, és én is írtam róla egy regényt. Bekértek egy részletet és a szinopszist (tartalmi összefoglalót), aztán pedig engem, hogy ki akarják adni a művemet. A tárgyalás után hazafelé tartva húsz centivel lebegtem az aszfalt felett.
Orsolyával és Évával, bár csak különböző könyves eseményeken futunk össze, jóban vagyok. Éva a tavaszi könyvfesztiválon még meg is tisztelt azzal, hogy a saját dedikálása után odajött a Jaffa-pavilonhoz, megvette a boldogságkereső nőkről szóló In flagrantit, és dedikáltatta velem. Büszke vagyok erre.
Köszi, Orsi, köszi, Évi! Most tehát nemcsak magamat, de titeket is reklámozlak. Megérdemlitek – minden szempontból.
Rados Virág
Ajánlott olvasmányok – klikkelj a kék linkekre, a szerzők többi könyvét is megtalálod:
Karafiáth Orsolya: A házikedvenc
Fejős Éva: Mert nekünk szeretnünk kell egymást
