Hogyan lettem becsületes kereskedő?

Mindig csodálkozom azokon, akik unatkoznak, és panaszkodnak, hogy velük soha nem történik semmi. Holott nem csupán maga az élet, hanem az ember saját személyisége is tartogathat meglepetéseket.

Velem mindig történik valami. Napi szinten is, amin a férjem időnként vidáman, máskor kényszeredetten nevetgél, hogy mellettem aztán nem lehet unatkozni – magyarán egy szusszanásnyi pihenőt sem hagyok szegénynek. A pályám pedig úgy kacskaringózik a legkülönfélébb irányokba, hogy abba nekem is belekáprázik a szemem.

Mert hogyan kezdődött? Én csak szerettem az irodalmat, azért mentem magyar szakra. Aztán a diplomával a kezemben álltam, mint szamár a hegyen: most mi lesz? Az lett, hogy elszegődtem tanárnak – erre szólt a jogosítványom. Eleinte gőzöm sem volt, mi a fenét keresek a katedrán egy zsák izgő-mozgó bolha előtt, akik a diákjaim voltak, és akiket nekem kellett kordában tartanom. De rákaptam a dolog ízére, és az első tanév után elégedetten állapítottam meg: tanárnak születtem.

Eltelt még néhány év, és bekövetkezett a váratlan fordulat: ott kellett hagynom a pedagóguskodást. Megint csak bambultam magam elé: most mi legyen? Az lett, hogy beiratkoztam az újságíró iskolába. Amikor elvégeztem, újfent előttem kunkorodott a kérdőjel: hogyan tovább? Szerencsét próbáltam az egyik országos napilapnál, és hamarosan újságíróvá avanzsáltam. Megállapítottam: úgy tűnik, mégsem tanárnak, hanem riporternek születtem.

Jött a válság, elvitte az állásomat, mint macska az egeret. Most meg mi a fenét csináljak? Gondoltam egy nagyot, és a szabadúszó sajtómunkásságom mellett elkezdtem írni az első regényemet, a Bipolárist. Kiadták, én pedig ujjongtam: író lettem! Sajnos hamar rá kellett ébrednem, hogy alkalmazotti állás nélkül az írással összekuporgatott pénz maximum zsebpénz, és ha így megy tovább, mehetek a híd alá. Kitaláltuk a férjemmel: alapítsunk saját boltot, egy könyves webáruházat. Ez lett a Mai Könyv webáruház. Kereskedő lettem.

Talán ez utóbbi foglalkozás lepett meg leginkább, egészen pontosan az, hogy bármit is képes vagyok eladni. Eddig úgy tudtam magamról, a kereskedői vénám mínusz nullával egyenlő. Az én hozzáállásom az volt: ha valakinek kell valami, jó, de ha nem kell, úgy is jó. Most meg nézem magamat kívülről, és meresztem a szememet. Online marketinget csinálok, weboldalt szerkesztek, reklámblogot írok, kínálgatom az árunkat minél tetszetősebb csomagolásban, azaz szép kis posztok formájában a Facebook-oldalunkon. Még fizetett hirdetést is feladok. És lám, a vásárlók csak jönnek és jönnek.

Irtó büszke vagyok magamra, amikor egy-egy olyan könyvre fut be rendelés, amit én vettem fel az adatbázisunkba. A múlt héten is volt két ilyen. Diadalittasan mutattam a férjemnek, aki már húsz éve a könyvkereskedelemben dolgozik, hogy lám, milyen ügyes vagyok én. András gyanakodva nézegette a megrendelt könyveket: „kicsit túl olcsónak tűnnek, nem gondolod?” - kérdezte. Kiderült, hogy a kötetek árát egy olyan helyen néztem meg, ahol már eleve kedvezményesen adták őket, és abból számoltam le a mi kedvezményünket.

Ijedten bámultam a férjemre, és azt nyöszörögtem, kifizetem a kárt, csak ne legyen rám mérges. Ezt a baklövést! – szidtam magamat. „Úgy nézek én ki, mint aki haragszik?” - nevetett a férjem. Akkor kissé megnyugodtam, de amilyen tökéletesség-mániás vagyok, csak bántott a dolog. Hogy lehettem ennyire hülye? Aztán eszembe jutott valami, és megvigasztalódtam. Gyártottam az esetből egy szlogent: becsületes kereskedő a saját kárára téved.

Rados Virág

Ajánlott olvasmányok:

Bauer András - Berács József - Kenesei Zsófia: Marketing alapismeretek, 2014
Bernschütz Mária - Deés Szilvia - Kenéz András: Marketing esettanulmányok - Kihívások és megoldások a magyar piacon- eset@marketing.edu, 2013
Rekettye Gábor: Marketing a magyar kisvállalatoknak, 2012