Három szingli csaj pasi után kutat
Férjemnek, Andrásnak
Három szingli csaj voltunk, akik annak idején beültünk a moziba a Bridget Jones naplójára. Igen, szinglik voltunk, harmincasok, és gőzünk sem volt róla, hol és mikor találunk végre magunknak egy normális pasit.
Egyfolytában utána vágyakoztunk. A göndör hajú, kissé mindig réveteg Kata az ő álmodozó módján a szőke herceget leste, a gáncs nélküli lovagot, lehetőleg hófehér paripán. Amikor a fimben meglátta Colin Firtht, lemondott a szőkeségről és a fehér lóról, és azt sóhajtotta: jó lesz neki az a gyönyörűséges barna szempár is.
Adri a barátai között kutakodott. Volt is neki valami haverja, akinek különösen sok figyelmet szentelt. Együtt lógtak, járták a várost, a sörözőket, borozókat, csinálták nyakra-főre a programokat. A srác azonban csak nem akart kilépni az egyszerű barátság kötelékéből, hogy a vállára kapja a pöttöm Adrit, és meg se álljon vele az anyakönyvvezetőig. Maradtak haverok – Adri reménykedett, a srác pedig élvezte, milyen jól lehet barátkozni egy lánnyal.
Én pedig? Maga voltam a femme fatale, a végzet asszonya, akinek a lábai előtt hevernek a férfiak. Ettem is őket nagy kanállal, amíg a gyomrom bírta. A hatalmas szexuális kínálatból akartam kihalászni a Nagy Őt, de az persze nem mutatkozott. Akkor.
A film után nevetve jöttünk ki a Corvin moziból. Mindhárman magunkra ismertünk Bridget Jonesban. A testvérünk lett, a nővérkénk, a hugicánk, aki hozzánk hasonlóan bonyolódik bele a nagy szeretet- és szereleméhség közepette különféle nemkívánatos pasikalandokba. A mozin felbuzdulva Helen Fielding könyvét, aztán annak folytatását is elolvastuk.
Mi van most Katával? Megtalálta-e az ő barna szemű hercegét, aki csak rá várt, és Colin Firthre, azaz Mr. Darcyra hasonlít? Nem tudom. Vajon Adri férjhez ment-e azóta, és szült-e gyerekeket valami barát-álarcba bújt hódolónak? Róla sem tudok semmit.
Csak azt tudom, hogy itt állok 47 évesen, lassacskán ötvenes nőként, olyanként, aki a középkorú éveket a mai Bridget Joneshoz hasonlóan elnehezedő léptekkel tapossa. Mert fiatalnak lenni jobb. Aki ebben nem ért egyet, az vagy hazudik, vagy nagyon nagy szerencséje van.
Mégis akad valami, pontosabban valaki az életemben, aki miatt megérte a sok próbálkozás, várakozás, a gyülekező szarkalábak. A férjem, András. Imád és imádom. Nem szőke királyfi ő hófehér paripán, nem is földre szállt angyal (ugyan kinek kellene egy tökéletes egyén, aki mellett állandóan tökéletlennek érezné magát?) De a legjobb ember a világon. Olyan jó, mint egy falat kenyér. Ő az én támaszom.
Boldog vagyok. Remélem, Kata és Adri is azok.
Rados Virág
Ajánlott olvasmányok – klikkelj a linkekre, és tudj meg többet a könyvekről:
Helen Fielding: Bolondulásig - Bridget Jones naplója 3.
Helen Fielding: Mindjárt megőrülök - Bridget Jones naplója 2.
