Harlan Coben, az intelligens krimikirály

Jelentem, Coben-hiány lépett fel. Végigolvastam hat magyarul megjelent Harlan Cobent (jól belenyúlt velük a Jaffa Kiadó a tutiba), és elvonási tüneteim vannak. Még szerencse, hogy amint biztos forrásból tudom, hamarosan megjelenik a következő. A kiadó tervei szerint november 14-én. (Rendeld elő, hogy az elsők között kaphasd meg!) Addig viszont mit csináljak? Írok egy blogot a többiről.

Ha most azt várod, hogy elmeséljem, mi történik ezekben a könyvekben, csalódni fogsz. Vigasztalásul közlöm: letehetetlenek. Nemcsak azért, mert megvan bennük a jó krimi összes kelléke. Gyilkosság és egyéb bűntények, nyomozás, jófiúk és rossz fiúk, szerelmi szál (hőseink tehát nemcsak mindenre elszántak, hanem érző lények is), lövöldözés, verekedés, izgalmas párbeszédek, sodró lendület. Ennyit a receptről, amit a krimikirály oly nagy sikerrel alkalmaz, hogy könyvei az eladási listák csúcsait döntögetik. Világszerte 50 millió példány körül fogy belőlük, ráadásul a földgolyóbison beszélt legkülönfélébb nyelveken.

Van azonban valami, ami egy Coben-krimit megkülönböztet a társaitól. Egyrészt a humor, ami ebben a műfajban üdítően szokatlan, na meg a cinkos szerzői kiszólások az olvasónak. Másrészt a különleges kis csavarok – például az olyasfélék, hogy a pszichopata bérgyilkosok ugyanolyan eszeveszetten ragaszkodhatnak egymáshoz, mint bármelyik normális szerelmespár. Vagy hogy a főhős totál fegyvertelenül, a kiváló problémamegoldó képességével vágja ki magát a csapdából. Vagy hogy a központi karakternek van egy őt támogató kebelbarátja, aki nem kevésbé érdekes egyéniség, sőt, olvasás közben alig várjuk, hogy újra feltűnjön a színen.

A stílus pedig? Egészen eddig úgy képzeltem, csak én írok úgy, ahogy. Erre kiderül, Coben dettó úgy ír. Vagy legalábbis hasonlóan. Közérthetően, olvasmányosan, a megfelelő részeknél árnyalva a szereplők jellemét, a helyszíneket, az érzelmeket. Csak ő krimikben utazik, én pedig lélektani regényekben. Hoppá! Lehet, hogy Coben lélektani thrilleket ír? Egy képzeletbeli könyvespolcon én biztosan odaraknám a műveit. Ezen a ponton mondok köszönetet Illés Róbertnek, a fordítónak. Fogadja örök hálámat!

Amikor az első regényt olvastam, menet közben megállapítottam: ez egy nagyon intelligens író. Mert itt vannak például az ismétlések. A nyakamat rá, hogy tudatosan helyezi el őket a szövegben, ezzel is segítve az olvasót, hogy a sok szál között, amit egyfolytában mozgat, a közönség könnyebben eligazodjon. Myron Bolitar egyes szám első személyben elmesélt sztorijánál gyanút fogtam: ezt a fickót a szerző tutira önmagáról mintázta. Vajon ő is ilyen nagydarab, mint a hőse, 195 centi és 110 kiló?

Rákerestem a neten, és Coben website-ján megtaláltam a választ. Az egyik filmes spotban pont arról beszél, miként gyúrta ki önmagából Bolitart, a hajdani kosarasból celebügynökké avanzsált hőst. Abból, aki valójában, és aki szeretne lenni. És ő is olyan végtelenül jóindulatú ürgének látszik, mint amilyen Myron, akinek minden látszat ellenére nem alszik meg a szájában a tej. Tudja, miképpen kerüljön ki győztesen a legreménytelenebb szituációból is. Persze, ott van neki Win, a segéderő, a kőgazdag, blazírt fenegyerek-milliomos, aki... De állj. Megígértem, nem spoilerezek.

Harlan Coben világának talán a legnagyobb erénye, hogy bár krimit ír, nála semmi sem csak fekete vagy fehér. Hanem tarka. Az élet minden gazdagsága benne van ezekben a csavaros bűnügyi sztorikban. Gyakran a jófiú is kételkedik, vajon helyesen cselekszik-e, amikor galád eszközökhöz nyúl (amelyeket, ugyebár, a cél koránt sem szentesít). És a bűnöző sincsen róla száz százalékig meggyőződve, vajon nem egy totálisan más, úgymond, tisztes polgárhoz méltó életet kellene-e élnie. Sőt, megesik, hogy egyenesen erre vágyik. Persze, mielőtt összehozhatná a dolgot, fűbe harap – mert a rosszért meg kell lakolni. És ez így van rendjén.

Az emberek azért szeretnek krimiket olvasni, mert a jó bűnügyi história helyrebillenti a kizökkent világot. Rendet teremt a káoszban, amelyben élünk. Coben mesterien műveli a műfajt, ugyanakkor mindig hagy maga után egy kis kérdőjelet. Azt, ami bennünk is ott rejtőzik: valóban ilyen súlyos árat kell fizetnünk azért, hogy rendbe jöjjenek a dolgaink? A válasz: igen. De Coben a maga eredeti humorával, ami a túlélés záloga, mellettünk áll, és bátorít: fel a fejjel, mert megéri. Bármit megér, hogy normális világban éljünk. Olyanban, ahol a hétköznapok békésen (megkockáztatom, boldogan) telnek, és az ártatlanoknak nem esik bántódásuk.

Rados Virág

Ajánlott könyveink természetesen Coben-krimik:

Hiányzol (Előrendelhető!)
Bűnösnek nyilvánítva
Vér a véremből
Végakarat
Nincs több esély
Maradj mellettem
Hat év