Emlékezni és emlékeztetni (Denis Avey - Rob Broomby: Szökés Auschwitzba)
„Csak az emlékezés segítségével értheti meg önmagát valamennyire az ember." (Elina Hirvonen, francia író)
Amikor megláttam a könyvesboltban, rögtön tudtam, ezt nekem el kell olvasni. Micsoda történet! Egy brit katona, akit a nácik az auschwitzi hadifogolytáborban dolgoztatnak, két éjszakára átszökik a zsidó munkatáborba, a „csíkosok” közé, ahogy ők hívták a zsidó rabokat. Nagy és titkos szervezkedés után öltözéket cserél egy Hans nevű holland férfival, magára veszi a rabruhát a katonai helyett, és bemegy.
Izgatott a történet. Vajon miért csinálta? Miért vállalta a lelepleződés óriási kockázatát? A brit úriember, Denis Avey ma már több mint 90 éves, és 70 évig hallgatott az átéltekről. Aztán találkozott egy újságíróval, Rob Broombyval, aki hosszas beszélgetéssorozatban segített neki, hogy felszakadjanak a zsilipek. Avey megkapta a Holokauszt Brit Hősei kitüntetést a kormányától, méltán, de nem ez a lényeg. Hanem hogy megszabadult súlyos titkától, és most már könnyebb szívvel képes emlékezni az eseményekre. Sőt, emlékeztetni is tud – mert a kettő együtt fontos.
1945 után 70 évig nemcsak az volt a baj, hogy ő volt képtelen beszélni a borzalmakról. Hanem az is, hogy senki sem volt kíváncsi rá, mi történt vele, és mi történt a zsidó áldozatokkal. Az emberek félrefordították a fejüket, mert amiről nem beszélünk, az ugyebár nem létezik. Legalábbis sokan így vélik. Pedig létezett: egész Európa elhallgatott emlékezetében gennyes gócként lüktetett a holokauszt. Csakúgy, mint az egyének lelkében, fejében, érzéseiben, gondolataiban, álmaiban.
Denis Avey-t évtizedeken át rémálmok gyötörték. Senkit sem tudott magához közel engedni, úgy járkált fel-alá az életben, mint egy kísértet. Az első házassága is ráment erre. A tünetekről ma már tudjuk: ez a poszttraumás stressz szindróma. Nehéz tőle megszabadulni, hiszen a lehetetlennel határos feldolgozni az elképzelhetetlent, amely mégis valóság volt. Ott játszódott le Avey szemei előtt, aki erről most tanúságot tesz.
Furcsa élményem volt, amikor olvastam, de csak később derült ki számomra, milyen rendhagyó, amit átéltem. Úgy faltam a könyvet, mint egy krimit, különösebb megrendülés nélkül, holott a megrendítő dolgok szóról szóra, pontról pontra benne vannak. Aztán ajánlottam a húgomnak a könyvet, mire ő tiltakozva felcsattant: ő az ilyenesmit képtelen elolvasni. Akkor fogtam gyanút: vajon az én reakcióm normális? Miképpen lehetséges, hogy nem rázott meg engem ez a beszámoló, amikor számos rokonom, a dédapám, nagybácsik, nagynénik, sőt, majdnem az apám is, aki hároméves volt 44-ben, a holokauszt áldozatául esett?
A választ egy csoportterápián kaptam meg, amely a második generációs túlélőket segítendő indult. A legújabb kutatások szerint a holokauszt miatti poszttraumás stressz szindróma bizonyos értelemben minket jobban sújt. Emiatt mondja a húgom, hogy hallani sem akar az egészről, és emiatt vagyok képes én higgadtan olvasni a történtekről. Az egyik reakció az érzelmi hárítás, a másik az érzelemtelenítés. Mert a psziché védi magát: valahogy együtt kell élni ezzel az egésszel, az áldozatiság, az üldözöttség tudatával. (A holokauszt szó eredetileg égő áldozatot jelent.) Súlyos teher.
A csoportban megtapasztaltam, ha beszélek róla, sokkal jobban érzem magam. Valami felszakadozik, könnyebb lesz a szívem. Mint a Szökés Auschwitzba szerzőjének, Denis Avey-nek, aki ezzel a könyvvel emlékezik és emlékeztet. Példát mutat valamennyiünknek ő, aki annak idején vállalta az óriási kockázatot, hogy a saját szemével lássa, a saját bőrén tapasztalja, mit tesznek ártatlan embertársaival. És ha ő erre képes volt, akkor nekünk is kötelességünk emlékezni és emlékeztetni, hogy az a borzalom soha többé ne történhessen meg.
Köszönet Denis Avey-nek, hogy a csíkos rabruhával együtt magára vette az emberiség történetének legnagyobb szenvedését. Nagyszerű ember lehet.
Rados Virág
Ajánlott olvasmányok:
Denis Avey - Rob Broomby: Szökés Auschwitzba (Visszaemlékezés)
Anne Frank: Anne Frank naplója - Nyolcadik kiadás (Napló)
Neal Bascomb: Vadászat Eichmannra (Dokumentumregény)
Bengt Jangfeldt: Raoul Wallenberg élete (Életrajz)
Steve Sem-Sandberg: Azok a szegény Łódźiak (Regény)
Andrzej Żbikowski: A hírnök - Karski, a világ igaza (Visszaemlékezés)
Zsolt Ágnes: Éva lányom - A magyar Anna Frank (Napló)
Samuel Pisar: Vér és remény - Auschwitz poklától a sikerek csúcsáig (Önéletrajz)
