Digitális tartalom vagy papír alapú könyv?
Veszélyben a mélyolvasás képessége?
Mindössze öt-hatezer éve jött létre az emberi agyban az a „kapcsolási kör”, amely lehetővé teszi az olvasást. Alapja a legegyszerűbb információk feldolgozása, például hogy hány kecskénk van. Ebből a készségből fejlődött ki a mélyolvasás képessége. Maryanne Wolf, a Kaliforniai Egyetem (UCLA) idegkutatója szerint ez hozzájárult a legfontosabb értelmi és érzelmi képességeink fejlődéséhez. E fejlettséget sodorja veszélybe a netes tartalmak fogyasztása. Hiába olvasunk online (is), nem ugyanúgy olvasunk, mint annak idején.
Wolf saját magán is aggasztó változásokat figyelt meg: észrevette, hogy már nem köti le igazán Hessétől Az üveggyöngyjáték, sőt, azon tűnődik, hogyan kaphatott egyáltalán irodalmi Nobel-díjat egy ennyire unalmas könyv. Holott régebben a kedvencei közé tartozott.
Kísérlet: a papíralapú könyv kontra e-book
Egy kutatás során a résztvevők egy körülbelül harmincoldalas történetet kaptak kézhez két példányban: az egyiket egy Kindle-re töltötték fel, a másikat hagyományos, papíralapú könyvként olvashatták. A kísérletben részt vevő ötven diáknak ezek után kérdéseket tettek fel a történetről. Kiderült, hogy a hagyományos könyv olvasói jobban fel tudták idézni az események sorrendjét, és pontosabb válaszokat is adtak arra, miről szólt a történet. Azok, akik e-book formájában kapták meg a sztorit, arra hivatkoztak, hogy nem tudták pontosan felmérni, hol tartanak a könyvben, ezért okozott nekik nehézséget az események felidézése. Wolf szerint a mélyolvasás empatikusabbá, műveltebbé és kritikusabbá tesz bennünket. Ha lemondunk róla, és maradunk a felületes befogadásnál, végső soron elveszítünk valami olyasmit az életünkből, amit már Arisztotelész is nagyra tartott: a szemlélődés képességét.
Az átfutó olvasás nem alakít ki önálló véleményt
Ennek a rendszernek ugyanaz a legnagyobb erőssége, mint a gyengesége: alkalmazkodó. Az olvasás módja aszerint alakul, hogy mit olvasunk: a digitális tartalmaknál általában rövid idő alatt rengeteg adatot kell feldolgoznunk, ez pedig a lassabb, nagyobb koncentrációt igénylő befogadástól veszi el az időt. A UCLA pszichológusa, Patricia Greenfield szerint ez tulajdonképpen magát a tanulást is veszélyezteti: ha nem jut elég idő a mélyolvasásra, az többek között a kritikai gondolkodás rovására mehet. Ennek pedig a fake news korában már túlmutat a jelentősége azon, ki milyen klasszikus szerzőt kedvel. Ziming Liu, a San Jose State University könyvtártudományi professzora szerint a digitális fogyasztás hatására a mélyolvasást felváltotta a skimming vagy átfutó olvasás. Ilyenkor az ember egyes kulcsszavakra vadászva csak átszalad a szövegen. Ez a befogadási mód nem teszi lehetővé a komplex cselekmény feltárását, a kreatív befogadást, a vélemény kialakítását és az empátia létrejöttét.
Elveszítjük az olvasás örömét
Mindez nem jelenti azt, hogy mindent ugyanúgy kell befogadnunk. Egyes tartalmaknak jobban áll az átfutó olvasás. De van még egy hátránya, ha elveszítjük a mélyolvasás készségét. Amellett, hogy így képtelenek leszünk valaki más bőrébe bújni egy regény olvasásakor, bizonyos szempontból az olvasás öröméről is le kell
mondanunk.
(Dippold Ádám cikke nyomán – Quibit.hu)
