Drága vagy nem drága a könyv?

Népszerűtlen leszek a következő kijelentésemmel, de vállalom: a könyv nem drága. Akadnak persze drágább és olcsóbb könyvek, ám egyöntetűen azt állítani, a könyv, úgy ahogy van, drága, némi vitára adhat okot.

Ismerősöm kíváncsi volt, milyen regényeket írok, ezért meg akarta venni valamelyiket. „A legolcsóbbat is 2 600 forintért adták – közölte bánatosan -, de azt sajnos én nem engedhetem meg magamnak”. Korántsem valami ágról szakadt teremtésről beszélek, hiszen egy drága tanfolyamon találkoztunk (én magam a családi aranyaimat adtam el érte.) Megint csak olyan választ vágtam a fejéhez, ami sokak szemében népszerűtlenné fog tenni engem: „Ha neked egy háromezer forintnál olcsóbb könyv drága, akkor azt a könyvet nem neked írták.” Még tompítottam is a megjegyzés élét, mert magamban azt gondoltam: ezek szerint a könyveket egyáltalán nem neki írják.

Nemcsak arról van szó, hogy a „drága” relatív fogalom, azaz szubjektív kérdés, kinek mennyi pénz számít soknak. Hanem arról, hogy az olyannyira szidott átkosban hozzászoktunk: minden olcsó. A kenyér, a tej, a televízió szintén alaposan megdrágult, amióta ráléptünk a piacgazdaság útjára. Kolbászt sem lehet már három forintért venni, csakúgy, mint ahogy a háromforintos zsebkönyvsorozat is a múlté.

A könyv drágaságáról való sápítozás a kultúrához való viszonyról árulkodik. Akinek fontos, hogy olvasson, az vásárol könyvet, akinek nem fontos, az nem. Azt persze ciki mondani, hogy nem akarok vagy nem szeretek olvasni, sokkal jobban hangzik a jajongás. (A könyvtárba járókat nem sorolom ide, de ők nem is panaszkodnak.)

Ismerek embereket, akik állandóan spórolnak, kivéve a hét végét, amikor családostul bevágják magukat az autóba, és irány a Tesco, az Auchan, a Spar. Ott aztán rakásig megpakolják a hatalmas, guruló kosarat mindenféle ingyom-bingyommal. Nemcsak ennivalóval vagy a tisztálkodószerekkel, hanem egy csomó felesleges vacakkal. Jé, le van értékelve az elektromos tojásfőző? Nosza, vegyük meg! Nem számít, hogy otthon egyszer kipróbáljuk, aztán száműzzük a kredenc aljára, mert igazándiból a hagyományos, fazékba-víz tojásfőzés a nyerő.

Vagy. Akciós a törülköző? Ide vele gyorsan, kell legalább három! Hogy a komódban van vagy ötvenhat darab? Akkor is megéri, hiszen most 30 százalékkal olcsóbb. A benzinpénzről nem beszélve, amit megtakaríthattunk volna, ha a szükséges dolgokat az utca sarkán lévő áruházból szerezzük be. De nem. A Tescóba menni, és ott két órán át shoppingolni manapság olyan családi program, amilyen régen mondjuk a Normafához való kirándulás volt. Költekeztünk egy jót, a gyerek kapott fagyit, és kész.

Távol álljon tőlem, hogy megbántsam a nagy szegénységben élőket, a létminimum közelében tengődőket. Nem róluk beszélek. De hát nekik nincs is internetjük, hogy elolvassák ezt a cikket, tehát nem nekik szól. Tényleg az tegye a szívére a kezét, aki normális körülmények között él, elfogadható anyagi háttérrel, és vallja be magának őszintén: valóban drága a könyv, vagy csak sajnálja rá a pénzt?

A mostani bloghoz választott idézet Gárdonyi Gézától származik. Tehát már az ő korában is ment a a jajongás a témában. Az író szerint azonban könyvet vásárolni csak látszólagos pénzkidobás. Mert igaz, azt nem lehet megenni, meg lehet viszont tanulni belőle, hogyan kereshetünk pénzt. A könyv, mondja Gárdonyi, olyan, mint a vetőmag. Olvasása által kisarjad bennünk az, ami a boldoguláshoz szükséges: szellemi erő, kitartás, uram bocsá' tájékozottság, műveltség. Ha belegondolunk, Gárdonyi is abból élt.

Rados Virág

Ajánlott olvasmányok:

Alice Munro: Drága élet (Szépirodalom - Novellák)
Lászlofi Rozi: Anyósom, a drága - Kezelési útmutató anyósokhoz (Pszichológia)
Szalai Vivien: Drága kéj - Egy magyar luxusprostituált és egy budai milliárdos története (Szórakoztató irodalom - Erotikus regény)