Biztos kézzel keresünk, vagy csetlünk-botlunk a könyvek között?
Mit olvassak?
Bizonyára minden lelkes olvasó ismeri az érzést, amikor olyan könyvre bukkan, amelynek szerzője mintha az ő szívéből szólna – pont az ő problémáját dolgozza fel. De ennek az ellentéte is előfordul: az áhított könyv sehogyan sem akar ránk találni, mi pedig csak állunk tanácstalanul, és szenvedünk az olvasás hiányától.
Ami érdekel
Némely esetben érdemes a könyves blogokhoz fordulni, illetve olyan blogszerzőt keresni, akinek a miénkhez hasonló az érdeklődési köre. Sok olyan blog létezik ugyanis, amelynek gazdája a könyvkiadóktól kért és kapott tiszteletpéldányokat „reklámozza”, legyen az bármilyen silány alkotás. Az irodalmi lapok, folyóiratok kritikai rovata is megfelelő vadászterület lehet, feltéve, ha elég vájtfülűek vagyunk a magas irodalomhoz.
Becsapós sikerlisták
A nagyobb és kisebb könyvterjesztők, online boltok és kiadók egyaránt tesznek közzé sikerlistákat. Ezek azon könyveket tartalmazzák, amelyekből az emberek a legtöbbet vásárolták meg. Igen ám, de korántsem biztos, hogy a mennyiség összhangban van a minőséggel, illetve a mi ízlésünkkel. Egyszer egy hölgy megrendelt tőlünk egy divatos kiadványt – nyilván azt remélte, amit ilyen sokan vesznek, az biztosan jó. Később üzente nekünk: „ilyen vacakot életemben nem olvastam.”
A kiadó mint garancia
Nem árt, ha van kedvenc kiadónk. Mindegyik bír ugyanis egyfajta profillal, amelybe beilleszthetők az általa kiadott könyvek. Akadnak, akik romantikus regényekkel foglalkoznak, mások egyebek mellett népszerű pszichológiával, továbbá vannak olyanok, akik remekírók életművét bocsátják közre, vagy komoly díjakkal jutalmazott alkotásokból készítenek sorozatot.
Irodalmi díjak: szintén biztosíték
Ha a nyugati könyvpiacon egy mű megkapja a rangos Man Booker-díjat, akkor a könyv eladási mutatója akár a többszörösére ugorhat. Nálunk ezzel szemben a vásárlók többségének nem szempont, hogy díjazott-e a könyv, vagy sem. Itthon az emberek a borító, a cím és a fülszöveg alapján döntenek. És így talán meg is fosztották magukat attól a katartikus olvasmányélménytől, amit keresnek. De nemcsak a Man Bookerre, hanem egyéb díjakra is érdemes odafigyelni. Az olyanokra, amelyekkel bármilyen, akár általunk ismeretlen írót a saját hazájában jutalmaztak. Ezeket az elismeréseket komoly, irodalmilag felkészült emberek ítélik oda – az ő meglátásukkal nem vetekedhetnek a cselekményt ismertető, jellegtelen és gyakran pontatlan fülszövegek.
Bevált a szerző? Érdemes tőle mást is elolvasni.
Külföldön az elsőköteteseket akkor veszik meg nagy számban, ha valami (például egy díj vagy reklám) felhívja a könyvre a figyelmet. Nálunk ez is fordítva van. Az emberek megvásárolják a szerző első művét, még tetszik is nekik, aztán a továbbiakra, ha csak nincs mögöttük komoly reklámhadjárat, rá sem hederítenek, illetve nem keresik őket. Ez persze részben a kiadó hibája: valamilyen okból nem népszerűsítette az író soron következő köteteit.
Nem mind arany, ami fénylik
Úgy is mondhatnánk: kincset találhatunk az út porában. Ha elég türelmünk van hozzá, egy könyvesboltban némi kitartó bóklászás után rábukkanhatunk a könyvek könyvére. Érdemes azonban az eldugottabb zugokban keresgélni. Az arcunkba tolt sikerkönyvekkel szemben (tisztelet a kivételnek) inkább éljünk a gyanúperrel: ami a tömegeknek tetszik, és ez főleg a szépirodalomra igaz, az valószínűleg nem színvonalas munka.
Szájhagyomány útján
Nem lehet túlbecsülni a barátok ajánlásának szerepét. Hiszen azzal az emberrel, akivel jóban vagyunk, többnyire az ízlésünk is hasonló. Ráadásul őt alaposan kifaggathatjuk az ajánlott könyvről, míg egy könyvkritikánál annyi információt kapunk a műről, amennyit a kritikus megfogalmazott.
Rados Virág
