Az intimitás kockázata

Ne kerülj túlságosan közel a pácienshez! Ez a pszichoterapeutáknak szóló egyik fő parancsolat. Mert akkor fennáll a veszély: annyira magadévá teszed a beteg problémáját, hogy a végén nem tudsz neki segíteni.

De hol húzódik a határ? Anne Catherine Bomann Agathe című kisregénye ezt a kérdést teszi fel. A főhős egy idős terapeuta, aki a hetvenkettedik életéve felé közeledik. Nyugdíjba akar vonulni, és türelmetlenül számolgatja az üléseket, amelyek még hátra vannak. Minden vágya, hogy megszabaduljon a betegeitől, akiknek a problémái untatják és idegesítik. Csak ül a fejüknél lévő székben, míg a páciensek a díványon fekve siránkoznak szenvedéseiken. A doktor gyakran meg sem szólal, esetleg hümmög valamit, vagy egy-egy közhellyel reagál a panaszokra. De nem segít senkinek.

Ekkor lép be a képbe egy fiatal nő, Agathe. Az új kliens alapvető változásokat indít el az idős férfiban, aki fokozatosan ráébred: az olyannyira áhított nyugdíjas években nem vár rá más, mint magány, öregedés és halál. Egyre rosszabbul érzi magát testileg és lelkileg.

A figyelemre méltó, szép és okos Agathe - anélkül, hogy ennek bármelyikük is a tudatában lenne - rádöbbenti a doktort a helyzetére. Arra, hogy a szakmai távolságtartásból a hosszú évek során közöny lett. Hogy senkije sincs, csupán a megunt páciensei és a titkárnője, akivel rutinokon alapuló viszonyt tart fenn. Még a tulajdon szomszédját sem ismeri.

Az író plasztikusan ábrázolja egyes szám első személyben beszélő hőse rémületét és szenvedését. A keserű számvetést, amely során arra próbál választ találni, hogyan jutott idáig. Közben zajlanak a terápiás ülések, és a pszichológus szembesül saját alkalmatlanságával. Tanácstalanul vergődik érzései hálójában. A szerző ugyanakkor mesterien felépíti a változás folyamatát. A kulcsmondat Agathe-tól hangzik el, az egyetlen betegtől, aki rendhagyó módon nemcsak önmagára, hanem a doktorra is figyel: „Hogyan állíthatja, hogy megért másokat, ha azt sem tudja, saját maga hogy van?”

A kérdés valamennyiünknek szól. Mi történik, ha közönyösek vagyunk egymás iránt? Ha érzelmileg távolságot tartunk egymástól? Ha félünk az intimitástól? Az, hogy nem lesznek tartalmas emberi kapcsolataink, és az önismeretünk is csorbát szenved. Hiszen a másik ember tükör, amelyben önmagunkat látjuk viszont, a saját lelkünket. Csakis így tudjuk meglátni a környezetünkben lévők bánatait-örömeit, sőt, őket magunkat a szívünkbe fogadni.

Miért olyan nehéz ez? Mert az intimitás kockázattal jár. Hányszor halljuk a környezetünktől: ne engedd közel magadhoz, mert megsérülsz! Igen, valóban megsérülhetünk. A doktor és Agathe azonban vállalják a kockázatot, és kapcsolatukban észrevétlenül megszületik az intimitáson alapuló, törékeny bizalom. Vajon tudnak-e egymásnak segíteni?

Anne Cathrine Bomann könyve már csak azért is izgalmas, mert a szerző gyakorló pszichológus. Bátran leszámol a távolságtartás dogmájával, művével azt sugallva: legyen szó bármilyen kapcsolatról, csak a másokkal való bensőséges közelségben lehetünk teljes emberek.

Rados Virág

Anne Cathrine Bomann: Agathe. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019