A nevelni tudás nincs benne a génjeinkben – A szülők könyvtára segít abban, hogyan bánjunk gyermekei
Egy rádióműsorban mesélte a riporter, milyen érzései támadnak időnként a családjával kapcsolatban, amelyben nemrég született meg az első gyermek. Az apa az egyik pillanatban a felhők felett lebeg, és úgy érzi, így kerek a világ, ám a másikban a francba kívánja a dolgot, és komoly kételyekkel küzd afelől, kellett-e neki ez az egész valójában.
Kép: Joy
Szeretem? Nem szeretem? Érzelmi libikóka és társadalmi tabu.
A fenti hullámvasutat a legtöbb embert, aki gyermeket vállal, megtapasztalja, a riporter rengeteg telefont is kapott a műsor után. Csodálatos módon a hallgatók nem átkozták el, nem bélyegezték rossz apának, hanem gratuláltak neki. Micsoda bátorság, hogy a negatív érzéseket őszintén kimondta 70 ezer ember előtt! És milyen felszabadítóan hatott ez! - örvendeztek.
A pszichológusok jól ismerik a fenti érzelmi libikókát, mert a legtöbb ember, akinek gyermeke születik, legyen nő vagy férfi, átéli a hullámzó érzéseket. Beszélni minderről azonban tabu – fejtegetik a szakemberek -, hiszen a társadalom elvárja, hogy az anya már várandós korában, majd a gyermek születése után is folyamatosan boldog legyen. Más sem hiányzik, mint hogy a felszínre engedje a rossz érzéseket, viselkedjen bár a kicsi időnként úgy, mint egy ördögfióka. Hogy is ne! - gondolják sokan. Még a végén megszólnák őket érte.
Nem létezik tökéletes szülő
A helyesen fegyelmezett gyerekek boldogabbak és sikeresebbek
A társadalmi, hajdan akár vallási tradíciók szerint a gyermek, úgy ahogy van, maga a csoda, akit kizárólag imádni szabad. A szülő maga elől is elzárja, visszanyeli a negatív érzékeseket. Sőt, retteg tőle, hogy ha bármilyen formában hangot adna nekik, a következő felvonás az lenne, hogy kirakja otthonából a jövevényt, akár egy elhagyott kutyakölyköt.
Mindez nem jelenti, hogy a szülőknek a nekik nem tetsző viselkedésű gyermeket válogatott, a gyermek számára kártékony büntetésekkel kell sújtaniuk. Csupán azt hangsúlyozzuk, hogy bármilyen fontos érzés elfojtása frusztrációhoz, nyugtalansághoz, netán depresszióhoz, súlyosabb esetben különféle testi betegségekhez vezethet. Az pedig károsabb hatással van a gyermekre, mint ha érzéseinket vállalva a maga szintjén megértetjük vele, hogy amit tesz, az helytelen, és annak következményei lesznek. Ezt (is) jelenti a nevelés. Vizsgálatok bizonyítják, hogy azok helyesen szeretett gyermekek, akik már kiskorukban megtanulták, léteznek bizonyos szabályok és korlátok, amelyeket be kell tartaniuk, sokkal boldogabbak társaiknál. Sőt, felnőttként is sikeresebbek lesznek. Mert önfegyelmet tanulnak, anélkül pedig bajosan lehet komoly célokat elérni.
Boldog gyerek, boldog anya
A rosszalkodástól a szeretetteljes bizalomig
A gyermeknevelés az utódnemzés, a róla való gondoskodás ösztönével szemben nincs benne a génjeinkben. Azt tanulni kell. Ráadásul sem a szülőnek, sem a csemetének nem szükséges pszichológushoz szaladgálni hozzá. Remek kiadványok vannak, amelyek segítenek minket a feladatban. Ilyen a Szülők könyvtára a Jaffa Kiadó gondozásában, amelyben számtalan könyv kínál használható megoldást különböző rázós gyerek-témákban. A sorozatban akad munka a rossz gyerekről, az engedetlenről, az empatikusról, a talpra esettről, az elevenről, az állandóan számítógépezőről, az okostojásról, az elkényeztetettről. De van könyv a szülés utáni depresszióról, a szeretettel való fegyelmezésről, és arról is, hogyan vállaljuk utódaink előtt saját tökéletlenségünket. Mert így gyermekeink számára hitelesek leszünk, ami bizalomhoz vezet, a bizalmon alapuló kapcsolat eredménye pedig az, amire vágyunk: a boldog gyermek.
