A giccs legyőzhetetlen hatalma
Érdekes posztot tett fel a Facebookra egyik ismerősöm, K. A címe az volt, hogy „Gabriel García Márquez búcsúlevele”.
A García Márquez-féle levél így kezdődik: „Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.”
És így tovább, a Secret típusú, bölcselkedő könyvek stílusában. Hogy mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz; hogy mindig susogd a szeretteid fülébe, hogy szereted őket; hogy nem az öregedés okozza a szerelem hiányát, hanem a szerelem hiánya az öregedést. Satöbbi.
Valamennyire ismerem a nagy kolumbiai író életművét, sok magyarra fordított regényét olvastam. Gyanús lett a dolog. Túl szirupos ez nekem, gondoltam, csodálkoznék, ha García Márquez, a 20. század egyik legeredetibb írója bárkit is efféle ömlengéssel traktálna.
Beírtam a keresőprogramba a nevét és a „búcsúlevél” szót. A gép a többi közt kidobott egy találatot, egy 2005-ös (!) cikket: „Hamisítvány García Márquez búcsúlevele.” A szerző beszámol róla, hogy a levél itthon is elkezdett terjedni a neten, mégpedig ötéves lemaradással. Mert a szövegről 2000-ben derült ki, hogy valójában egy mexikói hasbeszélő írta a bábujához. Ráadásul eredetileg versben, ami jelentősen eltér a neten és egyéb médiumokban közölt változattól.
A nyirokrákkal küzdő, súlyos beteg García Márquez csak 2000 decemberében nyilatkozott az Associated Pressnek: „Az egyetlen dolog, ami miatt aggódom, hogy azzal a szégyennel kell meghalnom, hogy az emberek azt hiszik, én írtam ezt az ízléstelenséget. Nemrég olvastam, és meglepett, hogy a legtöbb olvasóm elhitte, hogy én írtam.”
Kiraktam a cikk linkjét a Facebookra, K. posztja alá. Mire ő: „akkor felejtsük el García Márquezt, a szöveg a lényeg.” Én nem nyugodtam ebbe bele. „A hamisítvány, az hamisítvány” – válaszoltam. K. jó szándékú ember, komoly gesztust tett felém: „rendben, a te kedvedért törlöm a posztot, és újra kirakom az író neve nélkül.” Így is történt.
Tehát több mint tíz évvel Gabriel García Márquez szavai után, miszerint ő kér elnézést az írásos borzadályért, a szöveg tovább kering az éterben. Némelyeknek e kis szirupbugyor tetszetősebb és talán fontosabb is, mint a nagy író több nemzedékre ható életműve.
Íme, a giccs legyőzhetetlen hatalma. Képtelenség szembeszállni vele.
Rados Virág
Gabriel García Márquez művei webáruházunkban, KEDVEZMÉNNYEL - Klikkelj az író nevére és az alábbi linkekre, és tudj meg többet az íróról, a könyveiről:
A szerelemről és más démonokról
A világ, ahogy Gabriel García Marquez látja - Piedad Bonnet válogatása
