Mi az anekdota?
Közismert személyekről szóló, szellemes történetek, amelyeket megőrzött a köz emlékezete, jó esetben le is jegyezte valaki. A városi folklór vicc-műfajához állnak legközelebb, de ezeket a történeteket valósnak tekintjük, általában elfogadjuk őket igaznak. De azért hozzátesszük: állítólag.
Kölcsönös bizalom és tisztelet. Ez a ló és az ember, valamint az ember és ember közti kommunikáció sikerének a titka – bizonyítja be könyvében Monty Roberts, a híres amerikai „lósuttogó”.
„Zebráknak” nevezi a szuperintelligens embereket az a francia pszichológus, akinek könyve, a Túl tehetséges ahhoz, hogy boldog legyen? - A szuperintelligens felnőtt című munka nemrég jelent meg a Park Könyvkiadónál. Jeanne Siaud-Facchin kiemeli: minden zebra csíkozása, akárcsak az emberi ujjlenyomat, egyedi. A szakember úgy véli, a szó találó arra a fajta intelligenciára, amit művében vizsgál.
A műfaj
Anekdota görög szó; azt jelenti: „kiadatlanok”. A kiadatlanság nem azt jelenti, hogy e történeteket soha nem adták ki, vagy adják ki, hanem csupán azt, hogy kihagyták őket, feledés szitált reájuk, mert nem eléggé hivatalosak, nem ütik meg valamely szakállas komolyság mértékét. Az anekdota tehát történelmi tréfa. (Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia)
A szereplők
Karinthy Frigyes író
Molnár Ferenc író
Királyhegyi Pál újságíró
Nemrég ünnepelte 72. születésnapját Danielle Steel. Mielőtt a rajongók megrémülnének, milyen élemedett korban van kedvencük, közöljük, hogy a limonádé könyvek királynője köszöni szépen, jól van. Sőt, változatlanul fenntartja uralmát a könyvpiacon: már két olyan műve is készen áll, amelynek megjelenését 2020-ra tervezik.
Úgy gondoltam, hogyha én prózát írok – a vers, az más tészta –, akkor annak legyen köze ahhoz a korszakhoz, amiben létrejön. Azért is kezdtem el prózát írni, mert a magánéletemben is egyre inkább elkezdett az érdekelni, hogy nekem mi a viszonyom ahhoz a korszakhoz, amiben élnem adatik. – A hónap szerzőjével, Krusovszky Dénessel beszélgetett Modor Bálint és Szekeres Dóra.
1920 augusztus 21-én született Christopher Robin Milne, Alan Alexander Milne író fia, A Micimackó Róbert Gidájának modellje. Christopher élete jól mutatja, milyen nagy árat fizettethet egy szerző, ha családját, ez esetben saját fiát feláldozza a hírnév oltárán.
Ezt a 3 nap alatt lezajló, részletesen kifejtett, szörnyű tragédiára építkező csodát, bölcsességeket és útmutatásokat szinte lehetetlen első olvasásra igazán felfogni és megemészteni. A Viskó (Wm. Paul Young) lehet egyesek számára kicsit túlságosan is mélyen vallásos, de az tagadhatatlan, hogy rengeteg remek gondolatot tartalmaz, mely hívőként és nem hívőként is hatást gyakorol az emberre. Mióta elolvastam, sokszor eszembe jut, mikor ítélkezem, és ilyenkor mindig próbálok egy követendő példaként gondolni rá. Továbbá „amelyik ember nem hisz a csodákban, az nem realista” felfogásom egy másik szintre emelte.
A viskó üzenete egyértelmű vallásilag és profánul is: a megbocsátás gyógyító ereje felszabadít. Tökéletesen le van írva, amit meg kellene értenünk és tanulnunk ahhoz, hogy egy jobb világban élő jobb emberek legyünk.
A házastársi magányról szól Javier Marías a Jelenkor Kiadónál magyarul legutóbb megjelent regénye, a Berta Isla. A lélektani helyzet sokak számára ismerős, ám a kortárs spanyol remekíró nem mindennapi, érdekfeszítő történetbe burkolja a jelenséget.
Egyszer megkérdezték William Faulkner Nobel-díjas amerikai írót, miért ír végeérhetetlenül hosszú, már-már kilométeres mondatokat. Az író így felelt: „Mert sosem tudhatom biztosan, megérem-e, hogy újat kezdjek.”
(Tény, hogy neki tulajdonítják a világirodalom egyik leghosszabb mondatát. A Fiam, Absolon! című,
1936-ben megjelent regényben olvasható, és 1288 szóból áll.)
Kép: Lehet, hogy belőle is nagy költő lesz!
Ma, augusztus 13-án van a BALKEZESEK VILÁGNAPJA.
Tudtad, hogy a kutatások szerint a balkezesek között több a művész?
Nincs időm olvasni – mondogatjuk magunknak és másoknak. De valóban így van-e? Panaszkodunk-e
például arra, hogy nincs időnk tévézni, fészbukozni, számítógépezni, az okostelefonunkkal játszani? Ha nem, akkor megfontolandó: fontosak-e számunkra a könyvek annyira, hogy felülírják például a közösségi médiában való virtuális bóklászást? Eszünkbe jut-e egy B kategóriás tévékrimi megnézése után, hogy egy jó olvasmánytól loptuk el az időt, illetve a rágógumi-kultúra helyett valamilyen klassz könyvbe is beleélhettük volna magunkat?
