Időtlen életbölcsesség
„Ha megkérnek, mindenféléket csinálok, mintha még élnék, de ez csak a látszat. Miért kéne olyan sokáig itt maradni?” - mondta áprilisban.
Az idős ember bölcsessége csendül ki ezekből a szavakból. Azé, aki a halált az élet részének fogja fel. Különösen megrendítő ez az ő esetében, aki olyan tevékeny, termékeny életet élt. Tanításával, nézeteivel, könyveivel egész nemzedékek gondolkodásmódját alapozta meg.
A rajongók lelkesen bújják könyveit, és terjesztik: „Gondolkodj pozitívan!” A szkeptikusok megmosolyogják, esetleg bosszankodnak rajta, mondván, az élet nem ilyen egyszerű. Egy biztos: Louise L. Hay neve kevesek számára ismeretlen. Ő az optimizmus világszerte híres papnője, akinek könyveit számos nyelven, köztük magyarul is kiadták.
Ma, október 5-én lenne Szabó Magda 102 éves. Amikor rá gondolok, mindig a vele való első és egyetlen telefonbeszélgetésem jut az eszembe. Újságíróként dolgoztam, és közeledett a karácsony. Az az ötletem támadt, írok egy páros interjút egy-egy hírességgel, akiket megkérdezek, mit jelent számukra advent időszaka. Az egyik ismert ember Szabó Magda, a másik Várszegi Asztrik lett. Egy nő és egy férfi, egy művész és egy pap, a világi és az egyházi ember, a református és a katolikus hívő.
„Addig se iszik” - mondta az anekdota szerint Bödőcs Tibor édesapja, amikor megtudta, hogy fia könyvet ír. Annak idején tanárgyerekekként ugyanis hiába néztek rá és gitárművész testvérére furcsán a faluban, ők ugyanannyit megittak, mint bárki más. Az alábbiakban következzen néhány magyar irodalmi személyiség bemutatása egy szokatlan oldalról. Igaz, ahogy a mondás tartja, nem ezért szeretjük őket, történetük része az is, hogy mik voltak a káros szenvedélyeik.
Ha Christoph Ransmayr műve mese volna, ez lehetne a címe: „A császár és az órásmester”. Az osztrák író regényének magva valóban mese, amely köré felépíti Cox vagy az idő múlása című regényét. Olyan sokrétű tartalmakkal, mint két kultúra, a Kelet és a Nyugat találkozása, a zsarnok és a művész ellentéte, a gyász és az elengedés. Élet és halál, a múló idő és az örökkévalóság feszül egymásnak. Közben a történet egy egzotikus meséhez hasonlóan hömpölyög előre.
Vidám és pozitív legyen – írta egyik kedves olvasóm, amikor megtudta, hogy készül az új könyvem. Csodálkoztam. Az előző regényeim se vidámak, se pozitívak nem voltak. Biztos, hogy nekem üzent a nyájas olvasó?
Később jobban belegondoltam. Az élet tele van búval, bajjal, az emberek nem akarnak ilyesmikkel könyv formájában is találkozni. Márpedig az én regényeim olyan ügyekről szólnak, mint betegség, rossz házasság, működésképtelen kapcsolatok.
A magyar irodalom történetének egyik leghíresebb barátsága volt Karinthy Frigyesé és Kosztolányi Dezsőé. Állandóan ugratták egymást, és mindenből viccet csináltak. Célpontnak a nyárspolgári felfogást, a nagyképűséget, az ostobaságot szemelték ki. Olyanok voltak együtt, mint a gyerekek. Mert mit gondolnánk két férfiról, akik a körúton versenyt futnak – hátrafelé?
J. K. Rowlingnak, a Harry Potter világhírű szerzőjének az élete nem mindig volt csupa pompa és ragyogás. Sőt, számos nehézséggel kellett megküzdenie. Jól tudja tehát, milyen akadályokat gördíthet az ember elé az élet. Ezért is hiteles tőle mindaz a bölcsesség, amit megoszt velünk. Íme, itt van közülük tíz.
"Az a hétköznapi tény, hogy a kutyám jobban szeret engem, mint én őt, egyszerűen letagadhatatlan, és engem mindig bizonyos szégyennel tölt el. A kutya bármikor kész életét áldozni értem. Ha engem történetesen egy oroszlán vagy tigris fenyeget, Ali, Bully, Titi, Stasi, és a többiek, ahányan csak voltak, pillanatnyi tétovázás nélkül felvették volna a kilátástalan harcot, hogy meghosszabbítsák az életemet. Hát én?" (Konrad Lorenz, Nobel-díjas etológus)
Álmodni jó dolog – mondják a pszichológusok. Ilyenkor ugyanis a tudatalattink feldolgozza a napközben átélteket. Gyakran olyan élményeket is, amelyek régen estek meg velünk. Tengernyi szakirodalom, különféle ezoterikus és babonás művek, például álmoskönyvek szólnak az álmokról
– egyet még Krúdy Gyula is írt.
„Az emberi lélek talajában vannak rozsdás, félig elásott titkok, amelyekhez az ember kényszeresen vissza-visszatér, és rángatja őket, hiába sebzik véresre a bőrét.” (Stephen King)
A mai napon ünnepli 72 éves szülinapját. Könyveit több mint 40 nyelvre fordították le, művei több mint 400 millió példányban keltek el, a legtöbbet megfilmesítették. Ki hinné, hogy Stephen King fiatalon egy mosodában vállalt mellékállást? Angoltanári fizetése ugyanis nem volt elég családja, szintén író felesége és három gyermekük eltartására.
Egy rádióműsorban mesélte a riporter, milyen érzései támadnak időnként a családjával kapcsolatban, amelyben nemrég született meg az első gyermek. Az apa az egyik pillanatban a felhők felett lebeg, és úgy érzi, így kerek a világ, ám a másikban a francba kívánja a dolgot, és komoly kételyekkel küzd afelől, kellett-e neki ez az egész valójában.
