Életem egyik legboldogabb napján ismertem meg Gantner Ádámot. Június elején történt. A verőfényes szombat délutánon az emberek sorra rakták elém a könyveket, amelyekbe büszkén írtam bele a nevemet és az ajánlást. Dedikáltam. Könyvhét volt, a kötetek pedig az első regényem példányai.
(Kép: Karafiáth Orsolya portréja)
A parókáival, a jelmezeivel, az extravagáns öltözködésével, a furcsa performanszaival külföldön ő lenne az irodalmi Lady Gaga. De ez nem Amerika, hanem Magyarország, ahol az eredetiséget nem divat díjazni, és ahol, ha valaki egy fejjel kimagaslik a tömegből, nem lábujjhegyre állnak mellette, hanem levágják a fejét. Persze, ízlések és pofonok különböznek, így Karafiáth Orsolya megnyilvánulásait is lehet szeretni vagy nem szeretni. Egyetlen önkifejezési formája azonban nem lehet vita tárgya: az írásművészete. Verseivel, regényeivel az élő kortárs magyar irodalom egyik kimagasló alakja.
Kép: Lila álom, avagy Bauer Barbara és Rados Virág írók a tavalyi Könyvfesztiválon
Most mindjárt azt gondoljátok rólam: megbolondult ez a csaj? A vetélytársát reklámozza, amikor önmagát kellene, pláne, hogy közeledik a júniusi Könyvhét? Igen, kedves olvasóim, megbolondultam. Pontosabban bolond vagyok, ami jelen esetben az átlagtól eltérővel egyenlő. Utálok azon az úton járni, amire a többség rámutat: ezt tessék használni, különben irgum-burgum.
Arról, hogy az érzékeny, olvasó ember mozdítja előbbre a világot
